Idézetes-képes - Lenyűgöző teremtmények

Annyira megfogott ennek a könyvnek a hangulata, hogy ismét készítenem kellett egy ilyen hangulatos bejegyzést :)

"A Ravenwood-ház még mindig lenyűgöző volt, legalábbis a méreteit tekintve. A legyezőpálmák és ciprusfák árnyékában álló épület verandájára könnyen oda tudtam volna képzelni a whisky-koktélt szürcsölgető, kártyázó ültetvényeseket. Ha az épület nem állt volna romokban. És ha nem a Ravenwood-házról lett volna szó. A gatlini házak stílusától eltérően a Ravenwood-ház görög reneszánsz stílusban épült. Gatlinben a házak többsége a föderációs stílust képviselte, ezért Ravenwood még inkább kilógott a sorból. Az évek óta elhanyagolt, málladozó, vaskos dór oszlopok egy olyan meredeken lenyúló tetőt tartottak, amely a házat egy meggörnyedt, köszvényes vénasszonyhoz tette hasonlóvá. A fedett veranda már majdnem leszakadt a házról, és azzal fenyegetett, hogy összedől, ha a lábammal megérintem. Vastag borostyán nőtte be az egész épületet, néhol olyan sűrűn, hogy az ablakokat sem lehetett látni. Mintha a föld akarná elnyelni a házat, visszarántani abba a sárba, amelyre épült. Az ajtó felett volt egy szemöldökfa, mint minden nagyon régi háznál. A szemöldökfába belevéstek valamit. Szimbólumokat. Körök és félholdak voltak, talán a hold fázisai."

"Egy fallal körbevett kert volt az, talán titkos kert, valami olyan, mint amilyenekről anya olvasott gyermekkorában Savannah-ban. Ősrégi hely. A kőfal helyenként beomlott, másutt hatalmas repedések futottak végig rajta. Amikor átvágtam magam a boltívet keresztül-kasul átfonó indákon, hallottam, hogy valaki halkan sír."

"A könyvtár gyönyörű volt. Kisgyerekként sok időt töltöttem itt. Örököltem anyának azt a felfogását, miszerint a könyvtár egyfajta templom. Ez a bizonyos könyvtár egyike volt azon kevés épületeknek, amelyek túlélték Sherman Menetét és a Nagy Gyújtogatást. A könyvtár és a Történelmi Társaság épülete volt a város legrégebbi épülete, Ravenwoodot leszámítva. Tiszteletet sugárzó, kétszintes, viktoriánus stílusú ház volt, viharvert falairól pattogzott a fehér festék, az ajtók és az ablakok körül borostyánok több évtizedes indái tekeregtek. A könyvtárnak korhadó fa, karbolsav, nejlon könyvborító és megsárgult papír szaga volt. A megsárgult papír illata anya szerint az idő illata."

"Könnyű volt belátni, honnan kapta a Wader-patakvölgy a nevét. Fekete vizű pocsolyákon keresztül vitt az út, legalábbis amerre Amma ment. Ha nem lett volna telihold, kitöröm a nyakamat ebben a mohás törzsű tölgyfák és szúrós bokrok alkotta labirintusban. Közel voltunk a vízhez. Ott volt a mocsár a levegőben is, forró és ragacsos filmrétegként tapadt rám, mint a Folpack. A mocsár szélén kis tutajok sorakoztak. Ciprusfa rönköket kötöttek össze erős kötelekkel – ez volt a szegények kompja. Úgy várakoztak a mocsár szélén, mint a taxik."