Charles Dickens - Tücsök szól a tűzhelyen

Amikor még augusztusban írtam a Dickens évfordulóról, és keresgéltem könyveket, filmeket, akkor még nem bukkantam rá erre a kis könyvre, pedig idén tavasszal adták ki ezt is. Korábban Akinek tücsök szól a tűzhelyen címmel jelent meg. Nemrég Andiamonál láttam, hogy írt róla és tudtam nekem is el kell olvasnom ezt a szívmelengető könyvet. Úgy alakult, hogy egyik barátnőmtől meg is kaptam karácsonyra :)

A kisregényben megismerünk egy aranyos házaspárt - Pöttyöt (Mary) és idősebb férjét, Johnt, aki fuvarosként dolgozik. Nagyon szimpatikusak, még csak egy éve házasok, de idilli otthont teremtettek, és már kisbabájuk is született. John, amúgy a Szép remények Joejára emlékeztetett, darabos, nem túl okos ember, de ezt tudja is magáról, ám annál nagyobb szíve van. A történetben megjelenik egy öreg játékkészítő (Caleb), aki vak lányával (Bertha) él egyedül, fiáról pedig rég nem kapott hírt. A 'mese' gonosza, Tackleton, a játéküzlet tulajdonosa, aki folyton gorombáskodik szegény Calebbel és épp házasodni készül.

Pötty és John (forrás)

Dickenset olyan jó olvasni, az ember belemerül a könyveibe, közvetlenül szól hozzánk olvasókhoz, mint egy nagypapa, aki csak nekünk mesél. Ez a történet is ilyen, elképzeljük John és Mary idilli otthonát, ahol a tűzhelyen forr a teavíz, a hidegből hazatér a férj és felmelegszik kedves 'kisfelesége' társaságában. A humor is megjelenik, főleg Tilly, a kisbaba dadája személyében.

A végén van egy kis csavar, amit persze már meg is lehet sejteni, de minden jó, ha a vége jó :)

Igazi borongós téli estékre való olvasmány ;)

5/5

Kiadó: Szent István Társulat
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: The Cricket on the Hearth
Oldalszám: 159
Ár: 1600 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

"Charles Dickens (1812-1870) a viktoriánus angol irodalom legnagyobb klasszikusa. Máig tartó népszerűségének titka, hogy elsőként fordult a 19. századi városi szegénység felé, s regényeiben nagy beleérző képességgel állt az elnyomottak mellé. A „Tücsök szól a tűzhelyen” szintén közöttük játszódik, de nem társadalomkritika. Inkább azt mutatja be, hogy az igazi boldogsághoz nem szükséges palotában lakni, egy társasági együttlét gazdagon terített asztal nélkül is jókedvre hangolhat, s ugyanígy örömforrás lehet a hideg téli estén halkan duruzsoló kályha, amikor az apa hazatér családja körébe. A mű, ahogyan az alcíme is sugallja, valóban Az otthon tündérmeséje-ez a mese azonban valósággá válik, mert szeretet, hűség, megértés és segítőkészség uralkodik a szereplők között, s ez minden családi konfliktust felold. Talán minden ajánló sornál ékesebben beszél a tény, hogy a könyv 1845-ös első kiadása tíz nap alatt elfogyott a boltok polcairól. Bizonyára sokan vannak azok is, akiknek Vlagyimir Iljics Lenin-aki a regény színpadi változatának orosz nyelvű bemutatója közben kiment a nézőtérről-kritikája inkább dicséret, mint negatívum, ő ugyanis úgy vélte: Dickens művében sok az érzelem…"

Rengeteg feldolgozás is készült ennek a műnek, még rajzfilm (1967) is :)