Elizabeth George - A nagy szabadítás

"Keldale dús lombú, zölden pompázó völgyeiben a mai napig hallani vélik egy csecsemő fojtott, elesett sírdogálását. A legenda szerint háromszáz évvel ezelőtt halálra vált yorkshire-i parasztok, akik a keldale-i apátságban kerestek menedéket Cromwell fosztogató, a falvakat feldúló hadai elől, úgy próbáltak elcsöndesíteni egy kisdedet, hogy szorosan kendőkbe bugyolálták.

Keldale ódon házainak és a házaknál is régebbi titkainak idilljét most a Scotland Yard detektívfelügyelőjének, egyúttal Asherton nyolcadik őrgrófjának érkezése zavarja meg. Lynley-t, valamint az eléggé visszataszító modorú Barbara Havers őrmestert azért küldték a helyszínre, hogy kinyomozzanak egy véres gyilkossági ügyet, ami teljesen feldúlta ennek a békés vidéknek a mindennapjait. Mert a kövér és csöppet sem vonzó Roberta Teysre a vasárnapi ruhájában, az ölében egy fejszével a tanyájuk csűrjében találnak rá, a lábai előtt apja lefejezett holttestével. A lány csak annyit mond: „Én voltam az. És nem bántam meg.”, aztán nem szólal meg többé.

De ahogy Lynley és Havers egyre mélyebbre hatolnak ebben a sötét útvesztőben, és felfedik ennek a látszólag nyugodt angol falunak a titkos botrányait és elképesztő bűnügyeit, úgy kerülnek egyre közelebb a megoldáshoz – és szembesülnek közben saját életük kínzó rejtélyeivel is."


A történetről nem is írok többet, mint amennyit a fülszöveg elmond, hisz ez egy szövevényes krimi - nem kéne lelőni a poént :)
A regény eléggé összetett, sok szereplőt megismerünk - és szinte mindegyiküknek van valamilyen titka, múltbéli bűne ami nyomasztja az életét, és ezekre a titkokra a könyv végére egyre jobban fény derül. Nagyon tetszett a helyszín (London, York), a szereplők - szerethető, utálható karakterek, nem hagyják hidegen az embert. A cselekmény is magával ragadott, eléggé összetett, és titokzatos. A könyv vége pedig ... hát erre nem számítottam, eléggé megdöbbentő volt...
Lynley (főszereplő) is megnyert magának, összetett személyiség, szerethető vonásokkal, és egyben szánni való - a reménytelen szerelme miatt. Havers őrmester, hmm hát ő is elég érdekes szereplő: elégedetlen magával, az életével, a csalódottságát a környezetére vetíti ki, agresszív és cseppet sem nőies megnyilvánulásai vannak, őt nem tudtam igazán sajnálni, és szeretni sem.
Keldaleben élő emberek élete is elég izgalmas volt: Stepha Odell, Olivia és kislánya Bridie (na meg a kislány kacsája, nagyon aranyos volt Bridie, ahogy a kacsájával foglalkozott :) ), Ezra, stb-stb. Mindegyik szereplő saját kis élettörténetét megismerjük, így egyre árnyaltabb képet kapunk.

5/5 Nagyon örültem, hogy kaptam ezt a könyvet és megismerkedhettem E. George magával ragadó detektívtörténetével - többi könyvét is igyekszem majd elolvasni :)))

Megjegyzések

  1. Én is nagyon örülök, hogy a könyv azért tetszett. :))) Kíváncsi vagyok most már én is rá.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örültem a könyvek amit a fiamtól kaptam szülinapomra,de ahogy a vége felé értem,egyre nyomasztóbb lett és felkavaró.De sajnos ma is hallunk hasonlókról.Ez a szép ,és kedves írónő nagyon erős izgalmas lélekre vall ,és valóban Agatha Chtistine méltó
    utódja lehet:)))Julia

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)