Alessandro Baricco - Novecento
A könyv alig több mint 60 oldal, és szinte semmi újat nem ad a filmhez képest, mivel a filmben szó szerint azok a mondatok szereplenek, mint a könyvben :) Így a könyv nekem nem jelentett olyan sokat - háromnegyed óra alatt elolvastam, jó volt olvasni, de már ismertem.
A történet nagyon érdekes:
"A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte – örökre.".
A könyv egy monológ, Novecento barátja Tim Tooney (a hajó zenekarában a trombitás) meséli el, nagyon könnyed, humoros stílusban. Nagyon tetszett az egész könyvben, hogy érződött rajta, hogy színdarabnak készült, vannak utalások a színésznek, és könnyedén el tudom képzelni, ahogy áll a színpadon és ebben a remek stílusban meséli a történetet.
Amikor utoljára látjuk Novecentot (a filmben is) Timmel beszélgetni, könnyezve nevettem a kis meséjén, hogy Szent Péter, hogy fog értetlenkedni, amikor felkerül az égbe ...[A filmben Tim Roth is zseniálisan adja elő.]
A nagy kérdés miért nem szállt le N. a hajóról? A könyvecske végén meséli el a magyarázatot: New Yorkot látta, de nem látta, hol a vége ... szembesült az élet végtelenségévél? Azzal, hogy mennyi lehetőség közül választhat az ember? Ettől megijedt, hiszen egész életét bizonyos korlátok között élte - a hajó, a zongora billentyűi...
5/5 (A filmmel együtt - a zenei részeket a laikusok a filmet nézve élik/értik meg).
(Az 51. oldalig megtaláljátok a kisregényt ebben az online folyóiratban).
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)