Jane Austen - Értelem és érzelem (újraolvasás)

2009-ben olvastam először Jane Austentől, abban az évben 5 regényét sorra is kerítettem és ezek közül az Értelem és érzelem volt az egyik kedvencem. 

2023-ban kezdtem el újraolvasni a regényeket - jobban mondva akkor vettem elő az Emmát, ami nem okozott csalódást; most áprilisban a Meggyőző érveket, ami szintén tetszett - viszont meglepő módon az ez a regény, ami akkor kedvencem volt most untatott. Persze eltelt azóta 17 év (tejóég, ebbe annyira fura belegondolni :O), mostanában kevesebb klasszikust, szépirodalmat olvasok - jobban szeretek pörögni a könyvekkel, ezzel pedig nem igazán lehet - a címéhez híven tényleg sok benne az érzelem, a monologizálás, találgatás, fecsegés - ehh.

Az Értelem és érzelem a Dashwood nővérekről szól - Elinor és Marianne szerelmi útkereséséről. (Van amúgy egy kishúguk, akiről teljesen megfeledkeztem - de a kis Margaret nem sokat szerepel a kötetben.)

Édesapjuk halála után, annak első házasságából született fia, John örökli a birtokot, a Norland Parkot, ezért a Dashwood nővérek és édesanyjuk új otthon után néz. Nincsenek amúgy rosszban féltestvérükkel, ám annak törtető és ügyesen manipuláló felesége meggyőzi férjét, hogy nincs igazából szükségük a lányoknak rájuk, nekik elsődlegesen kisfiúk boldogulását, vagyoni biztonságát kell nézniük. 

A Dashwood nők ezért elköltöznek, egy ismerős segítségével egy vidéki udvarházba, ahol hamarosan bekapcsolódnak a helyi kis társaság életébe. Itt ismerkedik meg Marianne első szerelmével Willoughby-val, aki hozzá hasonlóan szenvedélyes, életvidám férfi. Elinor az óvatosabb nővér, aki édesanyjuk támasza, tanácsadója, bár az ő szíve sincs kőből, még Norlandban megismerkedett sógornője öccsével, Edward Ferrarsszal, aki hozzá hasonlóan visszafogott férfi, ám jó társaságot jelentettek egymásnak.

Egyik nővér sem kapja meg a várva várt kérdést: Edward ugyan egyszer meglátogatja őket az új házukban, ám látogatása furán kelletlen, és rövidre sikerül. Willoughbynál pedig hiába mutat minden arra, hogy hamarosan feleségül kéri Marianne-t ez nem történik meg, sőt el is utazik a birtokról...

A lányok csalódottak, Elinor a tőleg megszokott higgadtsággal kezeli a helyzetet, próbálja húga lelkét ápolni. A téli szezonra meghívást kapnak az ismerős családtól, ezért felkerekednek velük és a városban töltik a következő hónapokat - itt új ismeretségeket kötnek, Elinor egy fájdalmas titokról nyer értesülést, Marianne szíve összetörik szerelme viselkedése miatt... 

Igazából kevés szerethető karakter van ebben a regényben, Jane Austen kegyetlenül kifigurázza a társaság különféle tagjait - a pletykás, de igazából jó szándékű hölgyektől kezdve a nyughatatlan férfiakig. Van itt bőven manipuláció, sznobság, törtetés.

Maga a cselekmény tetszett, bár nagyon sokat felejtettem, lehet, hogy anno dobott még az olvasmányélményemen az akkor nézett minisorozat. 

A hosszú lelki vívódások, találgatások most untattak, idegesítettek; ill. ez elején nehezen rázódtam bele a kapcsolati/rokoni viszonyokba.

A kedvem nem ment el az újraolvasásoktól - felkészül a maradék három regény! :)

4/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: Sense and Sensibility
Fordította: Sillár Emőke
Oldalszám: 426
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg

A XVIII-XIX. század fordulóján a pénz s az önérdek uralkodik Angliában. A két Dashwood nővérnek, akinek se vagyona, se rangja, keményen meg kell küzdenie az előítéletekkel, hogy elnyerjék a férfit, akire szívük igaz szerelmével vágynak. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steele, míg Marianne, aki megingathatatlanul hisz a szív szavában, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik.Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról s természetesen reményről és boldogságról mesél, s közben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat.