Könyvhét 2025 | beszámoló

Utoljára 2021-ben jutottam el a budapesti Könyvhétre - munka, vagy vmi más hátráltató tényező jött közbe. Na de most - újdonságként vasárnap - két barátnőmmel ellátogattunk a Vörösmarty térre és a Duna-korzóra.

Autóval mentünk és a Gozsdu udvar környékén parkoltunk - ilyen kényelmesen és korán még sose jártam Könyvhéten :D Napközben vissza is mentünk lepakolni az autóba, így még könnyebb volt a tömegben bolyongani. 

Mivel már 8-ra felértünk, ezért volt két óránk a standok nyitásáig. Egy jegeskávéval - sütivel kezdtünk a Starbucksban, majd elkezdtük felmérni a terepet mindkét helyszínen. 9 után már több standnál pakoltak, volt lehetőség valamennyire nézelődni - a nap előrehaladtával ez egyre nehezebb volt a kilátogatók száma miatt.

Az első szerzeményünk a Libertine standjánál Simon Márton Polaroidokjának új kiadása volt - izgultam, hogy legyen belőle készleten, így meg tudtuk spórolni a postaköltséget (vidékiként ez állandó nyűgöm :D).

A Duna-korzón sikerült Nitával is összefutnom kedves bloggerlányos csapatomból, nem beszéltünk össze, de ilyen a szerencsénk :))

Barátnőim elmentek a dedikálásokra, addig én felkerestem a Világok Lángja standját - akik idén először települtek ki. Feltankoltam a nyári illatviaszokból - nagyon kedvesek voltak az eladók, jó volt személyesen válogatni, szaglászni a készletet :)) Idén kedvenc illatom - mintám a citrom, így persze egy citromos-bergamotos (utóbbi is új kedvenc) viaszra nyúltam rá elsőként - most ez illatozik mellettem.

Ezután elkezdtem felderíteni a Vörösmarty téri standokat, elidőztem a Librotrade angol nyelvű szépségeinél, végül nem vettem semmit, gondolva a már meglévő olvasatlanokra, ekönyvekre :D

A DigiBook Kiadónál viszont lecsaptam az új japán mesegyűjteményre, és itt is nagyon kedves eladó ült a pult mögött, akivel elbeszélgettem ezekről a kötetekről, ill. megtudtam, hogy sajnos a már tavaly óta várt Szicíliai nép- és tündérmesék megjelenése valószínűleg jövőre csúszik. Itt tettem még szert Kahlil Gibran Könny és mosoly kis kötetére, aminek örültem - egyrészt a kombinált akció miatt, másrészt tőle szerettem volna már olvasni (jó lesz a 25 nemzetes polcra is ;) - libanoni szerző).

11-kor leültem a színpadhoz, meghallgattam Eszes Rita és Heteira (Róbert Katalin) beszélgetését a romantasyról, amelyet Rácz Tibor moderált. Főként Ritára voltam kíváncsi, az Egy csepp tűz... miatt, lényegében új köteteik bemutatója volt ez a beszélgetés, de nem bántam. Sajnos a dedikálásra nem volt energiám beállni, meg saját kötetem se volt, de szeretnék még tőle olvasni.

Ezután csatlakoztam barátnőimhez és felkerestük a Simon's Burger közeli éttermét, ami a többi üzletükhöz képest legalább 3-szor akkora, plusz még a teraszuk, így tökéletes választás volt. Amikor mentünk még alig voltak - kioszkokon megrendeltük a menüt és szusszantunk egyet a teraszon.

A zsákmányokat az autónál lepakolva visszatértünk a forgatagba, dedikálásokra. Én végül csak Zalka Csenge Virágnál dedikáltattam a frissen vásárolt A néma istennő kötetét, és elújságoltam, hogy évek óta olvasom-követem a munkásságát. Annyi infót kaptam, hogy készülhet folytatása ennek a válogatásnak, aminek nagyon örülnék :)

Leültünk pihenni a Pesti Vigadó impozáns épülete előtti parkban, ekkor már nagyon meleg volt, leégtünk, elfáradtunk - itt üldögéltünk majdnem egy órát. Majd Reni egy utolsó dedikálást megejtett, mentünk még egy kört - vágyakozva nézegetve még a várólistáinkon lévő könyveket, majd megacélozva magunkat (majdleszakönyvtárbanpéldány) elindultunk hazafelé. Az Etele Plázában megálltunk egy kávé - víz - wc körre, majd tényleg nyugatnak vettük az irányt :)

Tartalmas napunk volt, a felírt programokat - dedikálásokat részben vagy egészben sikerült teljesíteni. Hiányzott már ez az esemény, bár a tömeg annyira nem - nem gondoltam, hogy még vasárnap is ilyen nyüzsi van :D

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés