Eszes Rita - Egy csepp tűz, egy szikra víz

Reni barátnőm már többször ajánlotta Eszes Rita könyveit, de eddig kerülgettem őket. Bevallom ennél először a borító fogott meg, aztán amikor megtudtam, hogy gyerekkorunk egyik klasszikus rajzfilmjének - a Szaffinak - ill. Jókai Cigánybáró művének - újramondása, az meggyőzött. Tökéletes volt a Múltidéző Május első olvasmányának, egyúttal kihúzott az elmúlt hetek több mehhh könyvélményei közül (sose osztottam ennyi 3 csillagot, mint mostanában :D).

A regény az 1700-as években, a Temesi Bánságban játszódik. Safija egy elhagyatott, titokzatos birtokon nőtt fel, amelyet körbeölel a láp. Senki nem akarja elfoglalni ezt a területet, akik pedig a mondabeli kincset keresik, azoktól főszereplőnk ügyesen megszabadul. Mivel szülei meghaltak, ezért egy idős asszony vigyáz rá, akit ő Mama padurának hív. Tökéletesen megvannak ők ketten - ráadásul a fiatal lánynak több titka van, amelyet nem akar senki emberfiával megosztani: az egyik, hogy át tud változni macskává, a másik, hogy pontosan tudja hol van a kincs.

A helyzet akkor változik meg, amikor a kastély jogos örököse, Jonas külföldről hazatér és szeretné újjáépíteni a birtokot - mellesleg megtalálni azt a kincset, amelyről gyerekkorában édesanyja annyit mesélt. Hamar elfoglalja magát a birtokon és óvatosan próbálja kipuhatolni a két nő helyzetét, ill. azt hogy tudomásuk van-e a keresett vagyonról.

A váltakozó fejezeteknek köszönhetően mindkét főszereplő életébe hamar bepillantást nyerünk - ráadásul kiderül, hogy a sorsuk már régebb óta összefonódott...

Egy időre kettesben maradnak és nem titkoltan elkezdenek ismerkedni egymással - egyre komolyabb érzelmek, vágyak és tervek támadnak bennük. 

Itt vagyunk a semmi közepén, gyakorlatilag nincs egy csepp tüzünk, egy szikra vizünk sem, és a mellettem ülő lány azt kívánta, bárcsak több virág nyílna a talpunk alatt! Az ilyen emberek, mint Safija, minden jót megérdemelnek az élettől.

Aki hozzám hasonlóan ismeri a rajzfilmet - vagy egyáltalán a romantikus regények fordulatait - annak nem lesz meglepetés a könyv vége, de persze vannak olyan csavarok és jelenetek, amelyek kellő izgalomban tartják az olvasót.

Nagyon tetszett ez a világ, amelyet Eszes Rita megalkotott a fent idézett történetek, történelmi tények  és a cigány, török, litván mitológia - kultúra alapján. A történelem borzasztó és sajnos valós elemeit is beemelte a  boszorkányüldözésekre és a cigányok üldözésére tett utalásaival. 

Elvarázsolt Lápszépe, a természetközeli élet és a szenvedélyes jelenetek bemutatása. Safija és Jonas között hamar megvan a szikra (hehe néha szó szerint), szépen alakul kettejük kapcsolata. Nagyon tetszett, hogy a romantikus szál nem merült ki abban, hogy hú de jóképű ez a férfi - de formás ez a csaj, hanem sokat beszélgettek, ismerkedtek, kedveskedtek - titkokkal és meglepetésekkel egymásnak!

Mert Jonas, ha valaki társat választ, pont ez a lényege! Bárki másba is beleszerethetnék, igen. Ahogy te is. Bármikor. Túl könnyű lenne együtt maradnunk, ha te lennél az egyetlen a világon, akit nekem rendeltek, és én, akit neked. A szándékunk a fontos.

Újra fogom nézni a mesét, esetleg később Jókai kisregényét is elolvasom. 

Nagyon ajánlom ezt a könyvet, ha egy különleges - magyar - romantasyt kerestek, vagy hozzám és a generációmhoz hasonlóan ismeritek - szeretitek a Szaffi rajzfilmet :)

Tökéletes első találkozás volt ez a szerzővel számomra - nem most olvastam utoljára tőle! :)

5/5

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 368
Ár: 4999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

AKÁRMILYEN ​BŰBÁJ ÜL IS A KASTÉLY FALAIN, ŐT LEGINKÁBB A LÁNY BABONÁZTA MEG.

1741, Temesi Bánság. A török hódoltság idején elnéptelenedett egykori családi birtokra hazatér Jonas, hogy megkeresse apja elásott kincsét, ami egy életre gazdaggá tenné. A romos kastély azonban nem teljesen néptelen: Jonas kincs helyett egy boszorkánynak mondott öregasszonyt, egy elvadult lányt és egy girhes macskát talál.

Safija nem ember, de a származásáról senkinek sem beszélhet. Egész életében rejtőzködve élt, és csak macska képében tudja elhagyni a birtok területét. Ez a természetbe visszaolvadt táj már az ő birodalma, ahol egyáltalán nem nézi jó szemmel a betolakodókat. A legtöbbjük túl sem éli a vele való találkozást…

De azelőtt még sosem járt itt olyan férfi, aki hosszasan beszélget a lovával, gyengéden nyúl egy félszemű, kóbor macskához is, könnyedén vált a cigány nyelvjárások között, és maga varrja a ruháit. Ráadásul a testén tintával vésett ábrákat visel, mintha rá lenne rajzolva az egész világ, amit Safija sosem láthatott.

Nekik, kettejüknek akár azonos céljaik is lehetnének, de hiába közös a nyelv, ha vannak szavak, amiket nem mernek, és amiket nem szabad kimondani.

És amikor kitör a boszorkánypánik, és a gyökértelenek üldözötté válnak, Jonas rájön,
hogy mi az igazi kincs, és talán máris elveszíti, amit még csak meg sem szerzett.

Ha két szív önmagával és egy másikkal is csatába kerül, ott hiába a víz, minden lángba borul…

VESD BELE MAGAD!