Gail Honeyman - Eleanor ​Oliphant köszöni, jól van

Gail Honeymannak ez az első könyve, amit a munkája melletti lopott órákban írt meg. A regény alapötletét egy újságcikk adta, ami a magányosságról szólt, ami a közhiedelemmel ellentétben nem csak az egyedül maradt időseket érinti. Ebből fejlődött ki Eleanor Oliphant karaktere - a 29 éves nő, aki egy grafikai cég pénzügyi osztályán dolgozik és egyedül él Glasgowban. 

"Mielőtt beleszóltam, megköszörültem a torkom, mert rájöttem, hogy már tizenkét órája meg sem szólaltam; azóta, amikor megmondtam a taxisofőrnek, hogy hol tegyen ki. Ez nem is rossz az én esetemben; általában onnantól kezdve, hogy péntek este közlöm a buszsofőrrel, meddig utazom, meg sem szólalok addig, amíg hétfő reggel nem köszönök a kollégájának."

Már az első oldalakon rájövünk, hogy Eleanor nincs 'annyira jól', legalábbis nem él hétköznapi életet. Nem nagyon beszélget a munkájában senkivel, a hétvégéket egyedül tölti egy (vagy két) üveg vodka társaságában; a mindennapjait az évek alatt kialakított rutin vezérli. Távolságtartó az emberekkel, és sok dologról megvan a határozott véleménye, előítélete. Viszont rengeteg élmény kimaradt az eddigi életéből.

A regény elején két dolog zökkenti ki a megszokott kerékvágásból. Egy este egyik munkatársával együtt koncertre megy, ahol első látásra beleszeret az énekesbe. Ezután elhatározza, hogy ez a férfi lesz a megmentője, ő lesz az ideális férfi számára. Elkezd tervszerűen apróságokat változtatni a megjelenésén, informálódni az énekesről - vesz okostelefont, laptopot, hogy kutakodhasson utána a neten.

tumblr

A projektje mellett a hétköznapi rutinját megtöri, amikor új munkatársa, Raymond és az ő szeme láttára egy idős férfi rosszul lesz az utcán. Raymond buzdítására az öreg segítségére sietnek, beviszik a kórházba és utána is érdeklődnek a hogyléte felől. 

Eleanornak nincs egy barátja sem, de egyre több közös élmény köti össze Raymonddal és rá kell jönnie, hogy ez mégsem annyira elviselhetetlen dolog, mint ahogy ő gondolta. 

"Rámosolyogtam. Egy nap kétszer is hálában is meleg tekintetben fürödni! Soha nem sejtettem volna, hogy némi apró kis segítség ilyen igazi, szeretetteljes választ válthat ki. Kigyúlt bennem egy kis fény; nem reflektor, inkább valami kis örökmécses."

A nagy kérdés, ami már jó pár oldal után ott motoszkál a fejünkben olvasás közben, hogy mégis mi történt a múltban ezzel a nővel? Mitől sebhelyes az arca? Hol van az anyukája, és miért beszélget úgy vele, ahogy? Miért nem engedi közel magához az embereket? 

Eleinte azt hittem az autizmus egy formájában szenved - ahogy mondjuk a Rosie projekt főhőse, ezért nem tud beilleszkedni az emberek közé, ezért vezérli a praktikum minden tettét. De ahogy haladunk a történetben egyre több információmorzsát kapunk a múltjából, ami arra utal, hogy egy gyerekkori trauma változtatta ilyenné. 

Eleanor története szívszorító, helyenként megdöbbentő, de ezt Gail Honeyman humorral és kedves jelenetekkel kompenzálja, amitől egy megkapó, eredeti történet kerekedik ki belőle. 

5/5

Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: Eleanor Oliphant Is Completely Fine
Oldalszám: 416
Ár: 3600 Ft (Vedd meg a kiadótól! ;))
Borító: 5/5

Fülszöveg:
A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával…