Elina Hirvonen - Hogy ő is ugyanarra emlékezzen

A múltkori Könyvudvaros rendelésemkor bukkantam erre a könyvre, megfogott a szép, egyszerű borítója és a címe. Utánaolvastam és kicsit tartva a fülszövegtől (családi traumák, gyerekbántalmazás), de megrendeltem. Nem bántam meg, mert megint egy különleges történetet olvashattam és ahogy A macskaróka, ez is amilyen rövid annál mélyebb.

Az elbeszélő Anna, fiatal finn egyetemista lány, akire súlyos teherként nehezedik bátyja sorsa. Beleszeret egy amerikai vendégelőadóban, a negyves Ianba, akinek szintén nem volt idilli gyerekkora. Kettejük életének töredékeit ismerjük meg, Anna bátyja, Joona leveleivel kiegészítve.
Családon belüli erőszak, elmebetegség, szeptember 11 és Amerika reakciója erre, a bűntudat és az öngyilkosság - mind-mind komoly témák, ezek körül forog a cselekmény.

Anna és Joona gyerekkora szépen indult, de egy baleset és utána egy verés valamit végérvényesen elrontott az életükben. Jött a nehéz kamaszkor, a verekedések, a pia és végül elmegyógyintézet a fiú számára. Anna sorsa se jobb, mert egész életére ránehezedik bátyja betegsége, és a bűntudat. Iannal való kapcsolata lehet a kiút ebből, egymás támaszai lehetnek és remélem lesznek is. 

Ian apja a vietnámi háborúból hazatérve összeomlik, fiával nem foglalkozik, aki az iskolában igazi lúzer - anyja nem tud segíteni; a fantázia és a könyvek világába menekül.

"Az emlékezés az élet egyik méltánytalansága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. Fel akartam állni, megállítani a jegyzetelő tollakat és a lelkesen bólogató fejeket, és azt kiáltani, hogy semmi mást nem akarok, csak valahogyan megszabadulni az emlékezettől."

Nem csak Ian és Anna életébe pillanthatunk bele, hanem a szülők, nagyszülőkébe is - úgy tűnik minden hatással van a későbbi generációra.

Nehezen adtam 5 pontot erre a könyvre, annak ellenére, hogy faltam a sorokat, hogy megrendített és örültem, hogy megismerkedtem egy finn írónővel is - mégis nem biztos, hogy elővenném újra. Elgondolkodtatott, hogy milyen szerencsés körülmények között nőttem fel, de gondolom még többet adhat azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek. Másrészt ebben a 160 oldalban annyi tragikumot és érzelmet sűrített össze, mint más író 300 oldalba sem! Szerettem olvasni - megfogott a stílusa, az elbeszélés töredezettsége, a hangulatok, emlékképek összevisszasága.

5/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: Että hän muistaisi saman
Oldalszám: 163
Ár: 2490 Ft (Könyvudvar 490 Ft ;) )
Borító: 5/5 (a magyar sokkal jobb, mint az eredeti ;))

Fülszöveg:

"Két érzékeny és családi traumákkal terhelt lélek találkozik Helsinkiben: a fiatal finn írótanonc és az ötven körüli amerikai irodalomprofesszor hamar egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem a romantikus filmekből és lányregényekből ismert perzselő érzés: kapcsolatuk a görcsök és gátlások feloldásával kezdődik, hiszen a férfi édesapja a vietnami háború után megőrült, édesanyja pedig tehetetlenül sodródott a világban. A nő múltja is hasonló: bátyja elmegyógyintézetben végezte, mivel édesapjuk folyamatos lelki és fizikai terrorja felőrölte.A könyv története és nyelvezete, hőseihez hasonlóan szintén erősen visszafogott: filmszerű állóképek, különféle színek és szagok, háttérben bujkáló érzések keverednek az alig hallható, mégis feszült suttogásokkal és sikolyokkal."