Puskin - Anyegin

S nem mondok nektek rém-mesét:
Orosz családok életét
S múltját festem le egyszerűen,
Szerelmet, édes álmodást,
Régi világot, ó szokást.
Már régóta porosodott a polcomon ez a kis kötet, hogy ösztönözzem magam az elolvasására még a Várólistacsökkentő listámra is felraktam. (Már majdnem itt az év vége és még csak 5 könyvet olvastam, az a gyanúm nem tudom teljesíteni a célomat :( ).
Az Anyegin valahogy kimaradt az életemből, se középiskolában, se az egyetemen nem került elő komolyabban. A történetről már volt valami fogalmam és egy filmfeldolgozását is láttam, ami tetszett is (Ralph Fiennes és Liv Tyler!).

Az Anyegin verses regény, Puskin mintája Byron lehetett, akit többször is megemlít. A műben Anyegin sorsán kívül nagyon sok korabeli utalással is találkozunk, a szerző sokszor kiszól az olvasókhoz, magáról az írásról is ír, az irodalomról, az orosz nyelvről, a város és a falu ellentétéről. Ezért nehezebb is olvasni, (folyton hátra kellett lapoznom a jegyzetekhez :) )
Olvasás közben :)

"Különben gúnyos olvasónak Vagy körmönfont rágalmazónak – S ez kiadó-csel is lehet – Eszébe jutna: összevet Hősömmel, önző célt követve, Magam-portréja, hirdeti, Mint büszke Byron hősei. Mintha nekünk nem is lehetne Mást megrajzolni, csak magunk, S mindig csak ön-portrét adunk."

(cselekményleírás következik ;))
Anyegin egy fiatal, gazdag férfi, aki már 18 évesen beleunt a városi életbe, a bálokba, a nőkbe, a barátokba. Mivel árva, és nagybátyja is meghal a történet elején, az ő vidéki birtokára utazik. A spleenje (életuntság) itt sem múlik el, de megismerkedik Lenszkijjel, aki nemrég tért haza külföldről. Lenszkij szintén fiatal, naiv és tele van romantikus érzésekkel - őrülten szerelmes a szomszéd család (Larin) legkisebb lányába, Olgába. Őt már gyerekkora óta ismeri, és a szülők is egymásnak szánták őket. Olgának van egy nővére is, Tatjána, aki a húga ellentéte - szereti a magány, a csendet, a könyveket, eléggé visszahúzódó. Anyegin is megismerkedik a Larin családdal, őt nem érdeklik különösebben, ám Tatjána szerelemre lobban a férfi után. Szenved, még levelet is ír neki, ám Anyegin visszautasítja a közeledését. Hideg fejjel megindokolja neki, hogy egy idő után biztosan elhidegülne tőle, nem lenne vele boldog élete - jön még szerelem később is. Tatjána persze szenved, de Anyegin viszonylag tisztességesen járt el.
A párbaj
A baj ott kezdődik, amikor csupán unalomból Olgának kezd udvarolni, ekkor Lenszkij joggal lesz féltékeny - párbajra hívja Anyegint.
A mű tragédiája ez, Anyegin unalomból megsértette barátját és még az életét is elvette... (miért nem célzott a lábára, vagy mellé? Pont a szívébe lőtt...) Később, évek múlva Olga feleségül ment egy tiszthez, Tatjánát kiszakították a szeretett falusi életéből és Moszkvába vitték, hogy férjet fogjanak neki.
Anyegin és Tatjának 8 év után találkozik, amikor a lányból, akinek ő volt az első szerelme, már nagyvilági asszony lett. Anyegin persze most már vonzódik hozzá, ám a T. kötelességtudóan elutasítja.

Tetszett maga a történet, az orosz élet jellegzetességei, a leírások, az író kiszólásai, ami ellentétben álltak a téma komorságával. Igaz a verses regény forma olvasásához is bele kellett rázódnom. A befejezést kicsit semmilyennek éreztem, a film kicsit jobban lezárta a történetet...

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1963
Oldalszám: 308
Borító: 2/5

További infók a műről.

További kedvenc idézetek:

"Modern parkettnél is simábban
Ragyog a patak jégruhában,
Csáklyás [korcsolyás] fiú-had fut s nevetS hersegtet villogú jeget.
Nagy, piroslábú lúd biceg be,
Nehéz testével úszna még,
Vigyázva lép, de sík a jég
S elcsúszik s félredűl. Zizegve
Száll már az első, szűzi hó,
Örvénylő csillag-millió."

"Kihült a láng. Arany parázsra

Leplet finom hamu terit

S halkan leheli hamvadása

A gőz lengő szalagjait.

A hő fogy. Füstölgő pipából

A kéménylyukba húz a fátyol,
Pezseg még a borospohár,
Leszállt az este ködje már."

"Vajjon hová, hová szaladtak

Tavaszom arany napjai?

Mit hoz a holnap virradatja?

Szemem mind hasztalan kutatja.

Ködébe fény nem sugaraz.

Mindegy: a sors-törvény igaz.
Elesem-é nyíllal találva
Vagy testem mellett félrecsap:
Kiszabva hoz ránk jót a nap,
Van ébrenlétje és van álma,
Áldott, ha gonddal ránk derül,
S áldott, ha éjben elmerül."

Megjegyzések

  1. Ó, a mai napig imádom! Nálunk kötelező volt gimiben, harmadikban. Pont jó időszakomban is kapott el, teljesen beleszerelmesedtem. :o) Imádom Tatjanát!

    VálaszTörlés
  2. Akkor a legjobb, ha már a suliban megszereti az ember az adott művet - vagy legalábbis én így voltam a klasszikusokkal :) Persze ehhez kell egy jó tanár is! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)