Katharina Hagena - Az almamag íze

A könyvre Amadeánál figyeltem az szép idézetes-képes postjai miatt. A stílusát hasonlították Alice Hoffmanéhoz, nekem még A csodálatos Waverley-kertet is eszembe juttatta, ahogy olvastam. Eleinte tartottam tőle, mert többen is írták, hogy a fordítás döcögős, és az első oldalon megjelenő szóismétlés (ribiszke!!) később is előkerül.
"Iris nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie. A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány halála előtt. Miközben Iris a múltat faggatja, saját életét is másképp látja, és rájön, hogy a sorsa elől ő sem menekülhet"
A fülszöveg elmond minden lényegeset a cselekményről: Iris szemszögéből látjuk a jelent, amit gyakran megszakítanak a visszaemlékezések, múltbeli epizódok. Iris szép lassan hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy megörökölte a nagy családi házat, ahol nagyanyja is felnőtt. A gyász és a múltbéli emlékek terhe alatt számot kell vetnie az életével, és ki kell találnia mit kezd a házzal. Közben megjelenik régi ismerősének, Mirának az öccse Max, aki szintén nem könnyíti meg a helyzetét ... :)) (Spoiler: persze sejtettem én már az elején, hogy összejönnek, ez kellett a romantikus lelkemnek :D).

Ahogy írtam kezdetben még zavartak a szóismétlések, a mondatok esetlensége, de később annyira belemerültem a történetbe, a múlt titkaiba, hogy már szinte fel se tűntek.
Elég rövidke a könyv, ahhoz képest, hogy mennyi eseményről szót ejt, de jól oldotta meg az írónő a múlt és a jelen váltakozásait. A családi titkok felfedése mellett másik nagy erőssége a hangulat - a vidék, a ház, a kert olyan érzékletesen van leírva, hogy könnyen odaképzeltem magam (és szívesen lettem volna ott a valóságban is). A régi ház, ami tele a múlt emlékeivel - báli ruhákkal, amikbe a lányok és Iris öltözött; a kert ami tele virágokkal, zöldségekkel, almafákkal.

A Lünschen család története tele van szenvedéllyel és titkokkal - a nagyszülőktől kezdve az unokákig. Akinek tetszett a fent emlegetett 'csodálatos W-kert', vagy Alice Hoffman regényei, tetszeni fog ez is. A történet és a hangulat miatt:
5/5

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Der Geschmack von Apfelkernen
Oldalszám: 260
Ár: 2300 Ft
Borító: 4/5
Eredeti borító: 4/5

A könyvből film is készül! Elvileg valamikor jövőre kerül a mozikba! Íme néhány kép belőle:
Iris és Lexow úr



  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)