Vég-tag!

Ha a kedves olvasóm most néz rá a címre szépen, akkor elárulom, hogy egy újabb körbeposztos témát olvashat. A Témázunk! rovat bloggerei most egy-két kevésbé szeretett kérdést-témát gyúrtak egy bejegyzésbe.

Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat

Mik azok a „motívumok”, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem? 
Kinézetbeli problémák szoktak elriasztani egy-egy új blogtól, pl: a sötét háttér-világos betű, a túl sok kép amitől sokáig tart betöltődnie az oldalnak, illetve a túl sok csicsamicsa - díszítő elem, banner, kutyafüle. A letisztult dizájnt jobban szeretem, törekszem már én is erre :)

Tartalmilag kerülöm azokat a blogokat, bejegyzéseket, amik nem mondanak sok újat egy könyvről (vagy termékről, ha a bjúti blogokat vesszük). A csupán sztoriismertetés se jó (mondom úgy, hogy régen én is ezt csináltam, de azóta fejlődtem), szeretek a blogger személyes kötődéséről olvasni egy könyvhöz - milyen érzelmeket váltott ki, mi jutott eszébe a sztori miatt, a hasonló plusz tartalmak miatt nagyobb kedvvel akarom én is elolvasni a könyvet.

Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)?
Ez változó, az olyan könyvekről szóló bejegyzéseket, amit hamarosan én is olvasni szeretnék, vagy épp akkor olvasom, ilyenkor utólag pótlom. A kedvenc bloggereimnek azt hiszem minden bejegyzését elolvasom előbb-utóbb, nem akarok kerülni témákat - mert pont ilyenkor akadok komfortzónatágító olvasmányokra.

Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled, vagy megtartod magadnak a véleményed, és nyomsz egy piros ikszet inkább?
Nem vagyok kekeckedő típus, de ha valami a szívügyem, akkor kulturáltan hozzászólok, de ritkán futok bele, valami vitás/vitatható témába.

Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 


Mindenki egy olvasó... csak nem mindenki talált
még rá a kedvenc könyvére.
pinterest
Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg?

Naná! Most ahogy keresgéltem, hogy mik voltak a kötelezők, láttam pár haladó iskola honlapját ahol kortárs vagy frissebb, élvezhetőbb olvasmányokat válogattak össze. Én még nem ilyen suliba jártam...
Mindig szerettem olvasni, ezt már leírtam több helyen, de az iskolai kötelezőket nem szerettem! Az általános iskolai kötelezőkből a nyomasztó élmények, a negatív történeteket maradtak meg. Kezdve a Lassievel, amit többször elolvastam, de szerintem az volt az első könyv, amin bőgtem... Jött utána a Kincskereső kisködmön, amit szintén többször elolvastam, de szintén bőgős volt, utána a Pál utcai fiúk dettó (amúgy szerettem, emlékszem egyik karácsonyra kaptam, de hát, na). A Kőszívű ember fiain átküzdöttem magam, Az arany embernél viszont elakadtam az első oldalaknál (pár éve olvastam el végül...).
A középiskolában nem volt olyan sok szigorúan vett kötelezőnk (mivel szakközépbe jártam), de hát köszi ott is indult a Homérosszal a történet - nem is tudom akkor ott elolvastam-e egyben, vagy csak már az egyetemen...

Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosni kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például?

Az arany ember, Bánk bán - ezeket pár éve pótoltam, de még a Rokonokat se sikerült. Többre nem emlékszem :)

Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék?

Ami jó élmény volt a kötelezők közül az elsőként Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek ugrik be Az a nap belémivódott, amikor hazafelé a buszon belemerültem a könyvbe, és délután az ágyamon fekve kiolvastam talán az egészet. Szerettem még Voltaire Candideját, a Csongor és Tündét, Thomas Mann Mario és a varázslót, Kosztolányitól azt hiszem az Édes Annát. Az egri csillagokat szerettem, de egy általános iskolásnak túl hosszú könyv ez is. 

A magyar irodalomtanításnak - ahogy Kata is írta - le kéne szakadni a régi=minőségi nézőpontról. Basszus, annyi jó kortárs könyv van, persze van közte rossz is, de sok jó is! Miért kell szívatni a szegény iskolásokat, régi, nehezen érthető olvasmányokkal, ezzel ijesztenek el sokakat egy életre a könyvektől! Nem azt mondom, hogy ne ismerjék meg a nagyjaink műveit, de bőven elég lenne egy sztorivázlatot és néhány oldalt - jól lábjegyzetelt, megmagyarázott!! - elolvastatni velük.
forrás
Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek

Milyen könyvélményen sírtál legutóbb?
Idén még nem sírtam könyvön, legutóbb talán a Fedőneve Verityn talán, de ritkán ríkat meg egy könyv.

Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott?

Tavaly A hazudósok, egy YA sztori, és meglepett, hogy elsírtam magam a végén...

Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van olyan jelenet, részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat/meghat?
Borzasztó vagyok, de nem emlékszem. Talán a HP egyes jelenetein tudok könnyezni, amiket már többször újraolvastam. Lehet, hogy "kérgesedem", mert ahogy egyre több könyvet olvasok úgy egyre nehezebb olyan egyedit találni ami megfog, és akár meg is ríkat.

Keresed-e a megható élményeket, vagy inkább kerülöd? Szereted, ha megtépáznak a könyvek?

Nem keresem, és inkább kerülöm a "falhozvágós" könyveket, nekem ez komfortzónán kívül esik. Majd próbálok hasonlót olvasni, de nem szeretem lehúzni a hangulatom, persze néha kell ez is, mert tud szép és fájdalmas lenni egy ilyen olvasmány, de az első reakcióm az elkerülés.

A többiek véleménye a témákban:
PupillaNima, tigi, Bea, Zenka, Ilweran, Bubu, Zakkant, Katacita,

Megjegyzések

  1. Tényleg, a Candide-ot is szerettem! :) Mondjuk szerintem csak azért, mert rövid volt, meg sokat utazgattak benne. Lehet el kéne olvasni újra, mert 16 évesen valahogy annyira nem jött át a "munka boldoggá tesz" mondanivaló. :D
    Viszont a Csongor és Tünde meg úgy egyáltalán Vörösmarty neve hallatán kb. keresztet vetek. :D

    Amúgy kíváncsi lennék, hogy 100 év múlva mi marad meg az utókornak a mostani szerzők közül, akár magyar, akár külföldi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk arról kellett írni egy fogalmazást, továbbgondolni a sztorit, azt elolvasnám, sajnos nem készült másolatom róla :(
      Ha így folytatódik a magyar oktatás, akkor még mindig a klasszikusok lesznek xD

      Törlés
    2. Katacita, mert most átjön "a munka boldoggá tesz"?! :D
      Nekünk a Csongor és Tünde nem volt kötelező, semmit nem is tudok róla.

      Törlés
    3. PuPi: igen! :D egész pontosan a produktivitás boldoggá tesz, ha semmit nem csinálok, az nem. Szóval inkább dolgozom, ill. ezerszer jobb egy végigdolgozott munkanap, mint az, amikor kevés teendő van, és szétfolyik az egész.

      Törlés
    4. Hmm, na ez igaz, felnőttesen kénytelen vagyok egyetérteni. :)

      Törlés
  2. Ahogy olvasom az ebben a témában született bejegyzéseket egyre csak azon gondolkozom, hogy remélem, én nem vagyok olyan akinek idegesítő, hibáktól hemzsegő, nárcisztikus bejegyzései lennének.
    A kötelezőkről szerintem hónapokig lehetne írogatni. Nekem is voltak olyanok, amikre jó szívvel emlékszem vissza, de pl. Nyilas Misitől és a pakkjától falra tudtam volna mászni. De pl. azt is észrevettem, hogy vannak olyan írók, akikért anno nem voltam oda, most meg elgyönyörködöm az írásaiban - ilyen nekem Gárdonyi. Azt hiszem volt amihez meg kellett érnem.
    A harmadik témához meg csak annyit, hogy én alapból is kis érzékenyke vagyok, úgyhogy én simán sírok könyvön, filmen, bármin ami meghat/megérint :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dettó :D Remélem nem, de téged megnyugtatlak a te bejegyzéseidet minden szempontból jó olvasni! :)
      Kimeríthetetlen téma, ugye? Gárdonyi, tényleg tőle még kéne olvasnom!
      Én a filmeken jobban tudok sírni. :)

      Törlés
    2. Nikkincs, nem te vagy! :)
      A kötelezők örökzöld téma, és tényleg kimeríthetetlen... :)

      Törlés
  3. Jó, hogy te is csatlakoztál! :) A kedvenc bloggereimnél én is gyakorlatilag mindent elolvasok. Csak néha elfelejtek visszatérni, ha mégis kimaradt valami, illetve később olvasott könyvnél nem mindig jutok vissza a kritikáig. :)
    A Candide-ot teljesen kifelejtettem a bejegyzésemből, pedig én is szerettem, még valami extra feladatos fogalmazást is megírtam róla. Jó élmény maradt.
    Egyetértek a cserék szükségességét illetően, és az érvekkel is. Tök jó módszer lenne ez a kis megismertetés, néhány oldallal-fejezettel akár, magyarázattal...

    U.i.: Látom tőlem másoltad át a linklistát. :D Azért engem is beleteszel majd? :D :D :D ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Jaaaj, javítottam, bocsi :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)