Charles Dickens - Ódon ritkaságok boltja

Nagymamám könyvespolcának hála már elég korán olvashattam Dickens két leghíresebb ifjúsági regényét A Twist Olivért és a Copperfield Dávidot, utóbbi volt a kedvencem. Azóta ez az első könyv, amit a "nagy mesélőtől" olvastam. Új kiadásban, fordításban és új címmel (az első kiadás Ritkaságok régi boltja 1922) jelent meg tavaly ősszel. Már akkor szemeztem vele, de az ára kicsit elijesztett, de most már tudom, hogy ha legközelebb Európás akció lesz, muszáj lesz megvennem! (Ilyen az én formám, hogy pont pár hete volt, most várhatok sztem ősz közepéig, hogy újra legyen...)
 "Ez az 1840-41-ben keletkezett Dickens-regény utoljára több mint nyolcvan esztendeje jelent meg magyarul – most új fordításban kerül közreadásra. A mű korabeli népszerűségéről legendák szólnak, 2007-ben például sokat cikkeztek Angliában arról, hogy a Harry Potter-könyveket övező hisztériához csak az fogható, amikor a New York-i olvasók tömegesen várták a kikötőben a soron következő folytatást (Dickens ugyanis először újságban közölte), és felkiabáltak a matrózoknak: „Él-e a kicsi Nell?” A szívhasogató történet egy tizennégy éves kislány és a nagyapja körül forog: a nagyapa pénzét elherdálta a veje (lánya, Nell anyja nem él már) meg Nell kicsapongó bátyja, s az öreg úgy akar gondoskodni Nell jövőjéről, hogy sorozatosan kölcsönöket vesz fel egy gonosz, gyanús üzelmeket folytató törpétől, Daniel Quilptől, szerencsejátéknak hódol, de a pénzt rendszeresen el is veszti. Végül menekülnie kell a kislánnyal Londonból, vidéken vándorolnak nincstelenül, Quilp bosszúszomjasan üldözi őket, és a nagyapa külföldről hazatelepülő fivére lehet, hogy már későn érkezik… Szerelmi szálakban, jó, gonosz és mulatságos mellékszereplőkben egyaránt bővelkedik ez a talán legérzelmesebb, legmegindítóbb Dickens-mű, amelyet számtalanszor megfilmesítettek, a különféle változatokban játszott Tom Courtenay, Peter Ustinov, legutoljára pedig, az ITV 2007-es tévésorozatában Derek Jacobi és Sophie Vavasseur is. A kötetet az eredeti kiadás George Cattermole- és Hablot Browne (Phiz)-illusztrációi díszítik."

forrás
A könyv előszavából kiderül, hogy folytatásokban jelent meg a regény, és Dickens más irányba kanyarodott el a történetben, mint ahogy elkezdte. Az első egy-két fejezetet Humphrey úr meséli el, aki éjszakai kóborlásai során ismerkedik meg Nellel és segít neki hazatalálni. Nagyon megdöbben Nell és nagyapja sorsán, és persze ezzel felcsigázza az olvasót is - miért hagyja éjszakánként magára a nagyapa a kislányt? Miért élnek csak ketten, hol vannak a kislány szülei?
Szép lassan kiderül, hogy Nell szülei már nem élnek, a nagyapja nyakába szakadt a felnevelése, aki ezt nem bánja, megszállottan szereti a kislányt és az minden vágya, hogy gazdaggá tegye. A célja jó, de a megvalósítása már nem annyira - kártyázik és mindig veszít, már arra kényszerül, hogy a visszataszító Mr. Quilptől vegyen fel kölcsönöket. De ez nem mehet a végtelenségig, a nagyapa lebetegszik (agyvérzést kap?), mire felépül Quilp már rátette a kezét a házra és Nellel kénytelenek elszökni.
A történet több szálon fut a szökés után - Nell és nagyapja a vándorlásaik során megismerkednek mutatványosokkal, jó-rossz emberekkel; közben a városban Quilp fel van háborodva, hogy megszöktek előle; Nell semmirekellő bátyja is csalódott a szökés hallatán - szintén csak a kapzsisága miatt. Nell barátja, Kit élete is megváltozik - elveszti munkaadóját és kis barátját is, de hamar rámosolyog a szerencse...

A legszimpatikusabb szereplő Kit volt, aki még a nagy bajban sem veszti el a vidámságát, özvegy anyjának és két kis testvérének a gyámolítója.
Mr. Swiveller és az Udvarhölgy
Nellt sajnáltam, nem elég hogy gyerek (tizenéves? nem derül ki a kora) létére vándorolni kényszerül beteg nagyapjával, de még annak szenvedélybetegségével is meg kell birkóznia. Amikor úgy tűnik már révbe értek, akkor meg már felemésztik a korábban átélt gyötrelmek...
Quilp a legborzasztóbb figura, aki ki tudott találni az író - törpe, de 'fogyatékosságát' kompenzálva még szörnyűbben viselkedik, hogy tényleg csak utálni lehessen, sajnálni még véletlenül se. Folyton grimaszokat vág, megijeszti az embereket, feleségét és anyósát is folyton rettegésben tartja, nem kíméli magát - tűzforrón issza a tömény alkoholt, azt se bánja, ha a kályha füstje megfullasztja...
Másik fontos szereplő Richard Swiveller, aki Nell bátyjának (Fred) a barátja - nagyobb átalakulásán megy át a könyvben, először semmirekellő naplopó, majd Quilp beszervezi a Brass ügyvédi irodába, végül egy komoly betegség után a jók útjára lép.

A regényben a tragédia (Nell és nagyapja sorsa) és a komikus események (Quilp, Richard Swiveller, a Bass ügyvédek) váltogatja egymást, így nem hatalmasodik el rajtunk egyik sem az olvasása közben. A kedvencem a Garland család pónijának viselkedése volt ill. Mr. Swiveller fennkölt szónoklatai.
 "…de amikor már csak öt-hat kapunyira voltak a közjegyző házától, a pónit megtévesztette egy szabó kopogtatója alatt a réztábla, megtorpant, és makacs hallgatással fejezte ki meggyőződését, hogy ez az a ház, amiben megállapodtak. – Rajta, uram, volna szíves továbbmenni? Ez nem az a ház – mondta az idős úr.""Továbbá megragadta az alkalmat, hogy bocsánatot kérjen, ha bármi hanyagság volna felfedezhető a ruházatán abból kifolyólag, hogy a múlt éjjel a nap igencsak a szemébe tűzött, mely kifejezéssel azt az információt hozta hallgatósága tudomására a lehető legtapintatosabb módon, hogy szörnyen berúgott."
Néha az volt az érzésem, hogy két különböző könyvet olvasok - Nell vándorlásai és a londoni élet kitettek volna 1-1 könyvet (mondjuk ez nem is csoda, 617 oldalas műről van szó).

Már az első fejezetnél tudtam, hogy jó könyvet választottam - a humor és a történetmesélés ismét megfogott. A szereplők is érdekesek voltak - lehetett szeretni, utálni őket, legjobban Kitnek drukkoltam és Mr. Swivellert is megszerettem a könyv végére. Az egész regény kerek, egész történet és az epilógus sem hagy hiányérzetet bennünk.

5/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: The old curiosity shop
Oldalszám: 617
Ár: 4200 Ft
Borító: 5/5
"13-14 Portsmouth Street, Westminster, London A fenti címen található az Ódon ritkaságok boltja – a bolt a regény után kapta a nevét, a 16. században épült."forrás

Megjegyzések