Cserna-Szabó András - Puszibolt

Eddig nem sok kortárs magyar könyvet olvastam de most rákaptam (Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Baráth Katalin, és Cserna-Szabó András).
Ez volt az első könyvem a szerzőtől, így nem voltak elvárásaim, a fülszövegen kívül nem befolyásolt más :)

"Ez a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska.
A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?
Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre."

Szóval adott egy kisváros, ezt és a lakóit ismerjük meg a novellákon keresztül. Olvashatjuk a novellákat külön, de jobb egymás után (regényként felfogva), mert több szereplő visszatér, és egyéb utalások akkor válnak érthetővé. (Én másodszor olvastam ki pár napja, így már jobban értettem az ilyen-olyan utalásokat benne).
Ami tetszett: a humora, a nyelvezete, a groteszksége (az jutott eszembe olyan ez, mint egy agyament rajzfilm :)) ). A történet nagyon abszurd helyenként (pl.: egyik szereplője elaveszti a végtagjait egy kártyapartin, stb).

El kell olvasni! ;)
5/5

Kedvenc idézetek:

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkódon, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csak a lélek számol."

"Ráadásul a filozófusokkal még az is jelentős probléma, hogy jórészük réges-régen halott, alulról szagulja a bölcsesség kábító ibolyáját, így az a lehetőség sem áll fenn, hogy addig pofozzuk, rugdossuk őket a porban, vagy addig csavarjuk hátra a kezüket, míg el nem árulják, mi a szarra is gondoltak valójában."