Clare Pooley - Őszinte ​szavak

Clare Pooley könyveivel a magyar megjelenés szerint fordítva ismerkedtem meg: tavaly év elején a Hogyan ​öregedjünk méltóságmentesen? húzott be, tavasszal olvastam el a Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz-t, most jutottam el az Őszinte szavakhoz - ami már 2020-ban megjelent magyarul. 

Ahogy a szerzőtől megszokhattam többféle élettörténet fonódik össze és alakulnak ki barátságok, amelyek nagy hatással vannak a karakterek életére-boldogságára.

Monica a kávézójában felfedezi, hogy egyik vendége, egy idős úr ottfelejtette a füzetét. Beleolvasva rájön, hogy szándékos volt akció - az Őszinte szavak füzete kihívást intéz olvasójához. 

Julian Jessop festőművész évek óta magányosan él, történetét röviden leírja a füzetbe, amit útjára indít - az olvasóját pedig arra inspirálja, hogy ő is tegyen így. A füzet több emberhez eljut a Fulham Road-i kávézóból, egészen meglepő embereket kapcsolva össze egymással. Monicán és Julianen kívül megismerhetjük Hazardot, a szenvedélybeteg üzletembert, egy ausztrál hátizsákos turistát, Alice-t az influenszer anyukát. Történeteikkel inspirálják egymást, illetve hamar személyes kapcsolatba is kerülnek.

Monica első lépéseként rajzszakkört indít a kávézójában, ami egyrészt fellendíti saját forgalmát, de segít Juliannak is, hogy ne nyelje el teljesen a magány. Kis baráti kör kezd szerveződni a kávézóban,  több karakter életébe nyerünk bepillantást, akik más-más dolgokkal küzdenek.Megismerve egymás legtitkosabb vágyait, titkait és szégyellnivaló gondolatait, hullámzó viszonyba kerülnek egymással, de ahogy a szerzőtől megszoktam, a végére szépen kisimulnak a dolgok. 

Az előző könyveihez képest szerintem jobban érződik, hogy ez az első regénye (előtte saját bor iránti függőségéről blogjában, majd The ​Sober Diaries memoárjában vall), néhol döcögős volt a mesélés, és egy-két karakter meglepően viselkedett. 

Összességében azért tetszett ez a regény, de a pálmát még mindig a Hogyan öregedjünk... viszi nálam. Remélem még olvashatok a szerzőtől, mert hasonló komfortregényeket ír, mint például Freya Sampson.

4/5

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: The Authenticity Project
Fordította: Tóth Bálint Péter
Oldalszám: 384
Ár: 3690
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Julian Jessop, a hetvenes éveiben járó, különc művész úgy hiszi, hogy a legtöbb ember nem igazán őszinte sem egymással, sem önmagával. Az idős férfi azonban belefáradt már, hogy mások elől rejtegesse a mélységes magányt, amit érez. Így hát egy napon úgy határoz, hogy leírja az igazságot a saját életéről egy egyszerű, zöld jegyzetfüzetbe, és ott hagyja azt egy kávézóban. Arra azonban nem számít, hogy a kávézó tulajdonosa, Monica megkeresi őt, miután megtalálta a füzetet. Vagy hogy a nő is papírra veti a maga történetét, majd a szemközti borbárban hagyja a füzetet.

A zöld jegyzetfüzet hamarosan megtelik újabb és újabb szereplők vallomásaival – akiknek szép lassan a sorsa is egymásba fonódik, örökre megváltoztatva az életüket.