Clare Pooley - Rendhagyó ​szabályok ingázáshoz

Clare Pooleytól idén olvastam először: a Hogyan öregedjünk méltóságmentesen bekerült az idei évem top kedvencei közé (már időben elkezdtem felpakolni a megfelelő polcra ezeket az olvasmámyokat, hogy ne félévkor ill. év végén kelljen átturkálnom az olvasmánylistámat :D).

Ahhoz a könyvhöz hasonlóan itt is több különböző karakter kerül kapcsolatba egymással - olyan emberek, akik a hétköznapokban nem biztos, hogy kereszteznék egymás útját. A főszereplőkben az közös, hogy London külvárosaiból ingáznak dolgozni és mindig ugyanazon a vonaton utaznak Hampton Court és Waterloo állomás között. 

Megdöbbentő jelenettel indít a könyv: az ötvenes évei végén járó újságíró, Iona Iversonnal szemben fuldokolni kezd egy üzletember. A mellettük ülő fiatal nő teljesen lefagy, ám Iona egyből reagál, elkiáltja magát, hogy utazik-e velük orvos. Orvos nem, viszont egy ápoló, Sanjay megmenti a férfi életét. Ez a jelenet nem csak elgondolkodtatja a szereplőket az életről, hanem egy furcsa, új kapcsolódási pontot is jelent - ezután mi a megfelelő udvariassági formula? Köszönniük illük ezentúl egymásnak, beszélgethetnek? Ionának megvannak a bevett szabályai az ingázáshoz - de most felül kell írnia ezeket.

Több szereplőt megismerünk a következő fejezetekben, Emmie, Sanjay, Piers, később Martha és David élete egybefonódik, Ionával a középpontban. Az egykori celeb, bulikirálynő, lmbtq aktivista nő a magánnyal és munkahelyi kiközösítéssel küzd. Rovata, melyben az olvasóknak segít egyre kevésbé népszű, életkora miatt egyre lenézik munkatársai, pedig egykor ő volt a sztár. Most úgy tűnik tanulhat a fiatalabbaktól - ahogy a vonatos útitársaival egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki. Nem használja ki őket, a fiatal Emmie, Sanjay, később Martha is a segítségét és tanácsát keresi. A legnehezebb dió a csapatban Piers, a fuldokló üzletember, aki komoly traumákat és titkot hordoz. Első pillantásra egy igazi arrongás macsó, ám később kiderül mi rejlik az álarc mögött. 

A szereplők eleinte csak a vonaton találkoznak, ill. keresik egymást, de később több közös programot szerveznek. Mindegyikük tud segíteni valakinek, szépen kiegészítik egymást, és túllendítik a másikat élete egy-egy nehéz szakaszán. Szeretem az ilyen könyveket, ahol egy szedett-vedett társaságból, össze nem illő emberekből baráti és segítő csapat alakul ki.

Jó élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár több nehéz témát is feldogozott, mint a rákos megbetegedések, a nárcisztikus kapcsolatok (ezt a szálat már az elején kitaláltam), a magány és az egyenlőtlenségek a munkahelyeken. Lehet, hogy ha elsőre ezt olvasom a szerzőtől, akkor ez is 5 csillag lesz - most ez 'csak' 4 volt. Ettől függetlenül tetszett, a vonatos - ingázós szál nagy erőssége és különlegessége volt. 

Felkészül az Őszinte szavak! :)

4/5

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Iona Iverson's Rules for Commuting
Fordító: Szigeti Judit
Oldalszám: 350
Ár: 4490 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Iona ​Iverson, a Modern Nő rovatvezetője mindennap öt perccel nyolc után száll fel Hampton Court állomáson a vonatra, hogy munkába menjen. Mindennap ugyanazokat az embereket látja maga körül, akikre – önmaga szórakoztatására – különböző neveket aggat, és történeteket talál ki az életükről. De sosem vált velük egyetlen szót sem. Hiszen az ingázás fontos szabálya: Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! Kivéve, ha bolond vagy…

Aztán az egyik reggel a szeme láttára egy elegáns, de szexista üzletember majdnem megfullad egy félrenyelt szőlőszemtől. Csupán az ugyancsak velük utazó, gyanúsan szimpatikus ápoló gyors segítségének köszönhető, hogy a járaton nem történik tragédia. Ez a váratlan esemény aztán történések egész sorát indítja el, ahogy az emberek – akikben látszólag semmi közös nincs az ingázáson kívül – beszédbe elegyednek egymással.

Egy reggel azonban Iona nem száll fel a szokásos járatára. És a következő nap sem… Vajon szövődhetnek valódi barátságok ilyen esetleges körülmények között? És számíthat Iona az új ismerőseire akkor, amikor az élete darabokra hullik?