Márai Sándor - Eszter hagyatéka (újraolvasás)

2010-ben olvastam először ezt a kisregényt, egyetemi képzésre - utána megnéztem a filmet is, így a történetet teljesen feldolgoztam akkor. Most a Voiz hangoskönyvei között találtam rá, gondoltam úgyis szeretnék Máraitól (újra) olvasni, megpróbálkozom vele ismét.

Nagyon rövid történetről van szó, amely kompakt módon mutat be élettörténeteket, fájdalmas életutakat. Főszereplőnk, narrátorunk Eszter egy negyvenes éveiben járó nő, aki egyedül él a családi házban, távoli rokonával, pótanyukájával Nunuval. Életük akkor omlott össze, amikor Eszter egykori szerelme Lajos feleségül vette Eszter nővérét, Vilmát. Tőle két gyereke is született, ám Vilma korán elhunyt - azóta nem találkoztak a családtagok - egykori szerelmesek. A történet kezdetén viszont távirat érkezik: Lajos jön a gyerekekkel. Eszter már nagyon jól tudja, hogy ez az ember aki mindig csak elvett tőle, most sem fog mást tenni...

Végigkövethetjük a két nap eseményeit, a felkészülést a látogatók fogadására - közben Eszter felidézi emlékeit a férfival kapcsolatban.

Márai rengeteg fájdalmat sűrített bele ebbe a kisregénybe - főszereplőnk egy igazi passzív karakter, aki még oda is adja az utolsó garasát a manipulatív Lajosnak. A szerelmük, a gyűrű, a családi otthon - mindenből kiforgatta Esztert és ő még ezután is szóba áll vele... Dühítő volt ismét átélni ezt a történetet - el is ment a kedvem egyelőre Máraitól, pedig az egyetem alatt nagyon megszerettem, több könyvét elolvastam. Ám van épp elég vérnyomásemelő, nyomasztó élmény a mindennapokban, nem akarom az olvasásban is ezt látni. :O

4/5