Linn Skåber - Ma ​négykézláb akarok járni

Tavaly októberben olvastam először a szerzőtől - az időskori kötetét. Ahogy ott írtam, szerettem volna folytatni az életművét - most 'szólított' meg a felnőttkorral foglalkozó rész.

Tetszett, ahogy a bevezetőben írja, hogy nem érzi magát mindig felnőttnek - és szerintem ezzel sokan így vagyunk. Főleg ha a felnőttkor klasszikus állomásait nem vagy nemrég értük el (saját lakás/ház, házasság, gyerek) - ha kevesebb rajtunk a felelősség/teher, akkor fiatalabbnak is érezhetjük magunkat a korunknál - én legalábbis így vagyok vele - ezért is volt érdekes belemerülni ebbe a sokféle 'felnőttségbe'.

"Felnőttnek lenni nagyon könnyűnek tűnik. Egy felnőtt már sok mindent tud, nem kell annyit kérdeznie, hosszú élet áll mögötte, túljutott a kamaszkoron, tud vigyázni másokra, tud vigyázni magára, tud válaszolni kérdésekre, és képes begyújtani egy faszenes grillt.
De én például nem tudok begyújtani egy faszenes grillt. Igazából egy indukciós sütőt sem tudok kezelni, és néha úgy érzem magam, mint a világ legnagyobb csecsemője, bumfordi kezekkel és még fejletlen aggyal, pedig felnőtt vagyok."

Ahogy már az előző kötetben tapasztaltam, itt is hosszabb rövidebb történeket, novellákat, verseket, vagy épp csak egy sort kapunk Lisa Aisato gyönyörű illusztrációi mellett, utóbbiak önmagunkban is külön történeteket mesélnek el. 

Sokféle téma és élethelyzet megjelenik a kötetben: a szülői felelősség, a széteső családok, hűtlenség, félelem, magány, öregedés - testi és lelki jeleivel. A legtöbb nem a legvidámabb hangulatú, de azért egy-kettő humoros, vagy boldog befejezést tartogató novellát kapunk.
Itt is olvashattam olyan történetet, amely többféle nézőponttal játszik (Titkok, A világ legromantikusabb filmje), vagy ami átlagos módon indul, majd egy csavarral meglep minket. A legabszurdabb a címadó darab volt.

Egy este-éjszaka alatt elolvastam, hamar beszippantott a kötet világa. El fogom olvasni a kamaszkori verziót is, illetve remélem még olvashatunk magyarul a szerzőtől!

4/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 202
Eredeti cím: Til de voksne
Fordító: Patat Bence
Oldalszám: 248
Ár: 6695 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.”

Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat?

Linn Skåber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit.

Ír ráncokról és edzéshisztériáról, magányról, szenvedélyről és vágyról, nagy és kis gondokról, megszakadó kapcsolatokról, egymásra találásról, szerelemről és illatokról, amelyeket sohasem felejtünk.

A szívem egy bezárt bódé című kötethez hasonlóan e szövegek is könnyű tollal íródtak, ugyanakkor a már ismert Skåber-stílushoz híven árad belőlük a komolyság.