Vicki Myron és Bret Witter - Dewey, a könyvtár macskája

Dewey-ról múlt félévben hallottam könyvtártörténet órán, és nem gondoltam volna, hogy egy év múlva egy macska fog eszembe jutni erről a névről :)

Először félve vettem a kezembe a könyvet - korábban olvastam róla jót, és rosszat is. De nem bántam meg, hogy mégis megvettem.

"Mekkora hatással bírhat egy állat? Hány ember életét érintheti meg egyetlen macska? Hogyan lehetséges, hogy egy elhagyott macskakölyök megváltoztathat egy kis könyvtárat, megmenthet egy klasszikus amerikai várost, és idővel világhírre tehet szert? Ha választ keresel ezekre a kérdésekre, hallgasd meg az iowai Spencer városka szeretett könyvtári macskája, Könyvmoly Dewey elbűvölő történetét. Dewey története a lehető legkeservesebb módon kezdődik. Alig néhány hetesen, az esztendő legdermesztőbb éjszakáján bedugták Spencer Közkönyvtárának könyvledobójába. Másnap reggel talált rá Vicki Myron, a könyvtár igazgatója, gyermekét egyedül nevelő anya, aki túlélte családi gazdaságuk elvesztését, a fenyegető mellrákot és alkoholista férjét. Dewey azonnal elnyerte Vicki szívét, akárcsak a könyvtár valamennyi dolgozójáét, amikor összeszedte magát, fagyos lábacskáin odatotyogott hozzájuk, és köszönete, szeretete jeléül megbökdöste mindegyikük lábát. Az ezután következő tizenkilenc év során mindvégig elbűvölte Spencer lakosait lelkesedésével, melegével, macskáktól szokatlan alázatával, és mindenek fölött hatodik érzékével, amellyel tudta, hogy ki szorul rá legjobban az ő szeretetére. Ahogy Dewey híre városról városra, államról államra, majd elképesztő módon világgá terjedt, a cica barátnál is több lett: a büszkeség forrása egy közép-amerikai gazdálkodó városkának, amely lassan kilábalt hosszú történelmének legsúlyosabb válságából."

A könyv hátulján olvasható ajánlások, vélemények mind a kisvárosi életet - a közösségi érzést, az összefogást, a cica különlegességéról szólnak - de én inkább Vickit emelném ki. Engem az ő élete ragadott meg - sokat szenvedett, tragikus műtétet élt át, de nem adta fel, diplomát szerzett, kiharcolta, hogy a mesterképzést is teljesítse, és eközben dolgozott a könyvtárban és egyedül nevelte a lányát (igaz vele nem tudok sok időt tölteni).
A másik lényeges szereplő persze maga Dewey - (nekem sose volt cicám, de imádom őket, szóval nem nagyon tudom milyen viselkedés normális a cicáknak), de tényleg különlegesnek tűnt - az intelligenciája, ahogy megérezte kinek van épp szüksége rá - bámulatos.
A harmadik megdöbbentő dolog, hogy mekkora hatással bírt - először a könyvtárlátogatókra, Spencer lakosaira, majd fokozatosan a fél világ megismerte. Hihetetlen, hogy miatta mérföldeket utaztak a családok, csak hogy lássák.
Nekem tetszett az is, ahogy Vicki bemutatta az iowai térséget, a munkalehetőséget, és Spencer városának kialakulását, és persze a könyvtár megalakulását :)
Az egyik oldalon oldalon olvastam, hogy az USÁ-ban tucatnyi könyvtárnak van macskája - ez nagyon érdekes, én most találkoztam először ezzel ebben a könyvben. Esetleg nálunk is ki lehetnek ezt próbálni, egy hasonlóan okos cicával :)
A könyv végefelé kicsit átment életrajzba a könyv, Vicki emléket állított a szüleinek és a fiatalon meghalt bátyjainak - de kicsit kilógott a könyvből, de megértem, hogy mégis beleírta.

5/5