Neil Gaiman - Csillagpor

Utolsó Neil Gaiman olvasmányélményem teljesen magával ragadt, ezért is nagy várakozással láttam neki a Csillagpornak. Sajnos csalódnom kellett: nem ad többet filmnél, sőt. A könyv a végére nagyon ellaposodik, a filmben legalább volt egy kis csavar, izgalom, de a könyv vége: túl egyszerű, túl gyerekmesés. Én se szoktam a szereplőknek rosszat, de Tristan és a Csillag túl könnyen kapják meg egymást, mivel a legtöbb történet nem ilyen.Yvie (jól írtam? lusta vagyok elővenni a könyvet :D ), szóval a Csillag személye sincs nagyon kidolgozva, meg a Tristan iránti vonzalma sem - a film jobban kihasználja a lehetőségeket.
Amúgy a világ, Tündérfölde nagyon klassz, sok lehetőség rejlik benne, jobban ki lehetett volna dolgozni - nem bántam voltam egy hosszabb történetet.
Tetszett, amikor a népdalok értelmet nyertek 1-2 helyen a könyvben (mint az unikornisnál), ez hasonlított a Soseholban a londoni városrészek neveinek értelmezéséhez :)


"Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Hát szóval:
3,5/5

(Borító ismét gyönyörű, az Agave kiadó tud valamit :D)