Lynn Barber - Egy lányról
A borító félrevezető egy cseppet. "A regény amelyből Nick Hornby sikerfilmet írt." hirdeti a jobb felső sarokban, plusz a film plakátja van az elején, és a hátulján lévő ismertető is jobbára a filmről szól - akinek bejött a film (mint nekem :D )arra gondol, de jó most elolvashatom mindazt könyvben is amit láttam, hát nem :D
Az előszóban Lynn Barber leírja, hogy a filmet egy cikke ihlette meg, és a regény később született meg.
Lényegében a könyvnek csak a 2. fejezet szól a "lányról", a többi részében megismerhetjük Lynn gyerekkorát, a oxfordi éveit, a munkáit különféle újságoknál.
Ha túltesszük magunkat azon, hogy ez nem teljesen az az "Egy lányról", amit láttunk, akkor egy érdekes, élvezhető memoárt kapunk - bár nem tudhatjuk mennyire hiteles - mivel Lynn az előszóban figyelmeztet, hogy szörnyű a hosszútávú memóriája :D
Nekem tetszett, hogy emberközeli, humoros és nem unalmas életrajzot olvashattam.
De az értékét igazán az angolok tudják élvezi, akik ismerik őt, mint riportert, és persze értik azokat az utalásokat (írókra, helyekre...) amikkel találkozhatunk az oldalakon.
Az utolsó előtti fejezet (Tragédia) a férje harcáról szól a többféle halálos betegséggel, ami megtámadta. Lynn nagyon részletesen írja le ezt az időszakot, mintha egy közeli barátjának mesélné, a könyvnek ezt a részét nehezen olvastam, mert tényleg annyira együtt éreztem velük, és szörnyű volt végigolvasni ezt a fejezetet :(
Összességében: jó könyv, de számomra nem volt annyira érdekes - ahogy írtam már, főleg sok utalás miatt, amit csak egy angol érthet igazán.
3/5
Az előszóban Lynn Barber leírja, hogy a filmet egy cikke ihlette meg, és a regény később született meg.
Lényegében a könyvnek csak a 2. fejezet szól a "lányról", a többi részében megismerhetjük Lynn gyerekkorát, a oxfordi éveit, a munkáit különféle újságoknál.
Ha túltesszük magunkat azon, hogy ez nem teljesen az az "Egy lányról", amit láttunk, akkor egy érdekes, élvezhető memoárt kapunk - bár nem tudhatjuk mennyire hiteles - mivel Lynn az előszóban figyelmeztet, hogy szörnyű a hosszútávú memóriája :D
Nekem tetszett, hogy emberközeli, humoros és nem unalmas életrajzot olvashattam.
De az értékét igazán az angolok tudják élvezi, akik ismerik őt, mint riportert, és persze értik azokat az utalásokat (írókra, helyekre...) amikkel találkozhatunk az oldalakon.
Az utolsó előtti fejezet (Tragédia) a férje harcáról szól a többféle halálos betegséggel, ami megtámadta. Lynn nagyon részletesen írja le ezt az időszakot, mintha egy közeli barátjának mesélné, a könyvnek ezt a részét nehezen olvastam, mert tényleg annyira együtt éreztem velük, és szörnyű volt végigolvasni ezt a fejezetet :(
Összességében: jó könyv, de számomra nem volt annyira érdekes - ahogy írtam már, főleg sok utalás miatt, amit csak egy angol érthet igazán.
3/5
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)