Sylvia Plath - Az üvegbura

"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban. Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett."

A fülszöveg szinte mindent elmond, egy elég pontos életrajzi regényt olvashatunk.
Engem megfogott, röpke két nap alatt kiolvastam. Tetszettek a helyszínek, a leírások. Viszont kívülállóként, szemlélőként olvastam végig, nem sajnáltam igazából (valószínűleg azért mivel tudtam mi lesz az írónővel - nem kellett volna ráírni a fülszövegre ... :S ). Érdekelt, hogy mit csinál New Yorkban, otthon, mihez kezd magával. A depresszióról elég részletesen ír, bizonyos empátiával kell olvasni - de nagyon érdekes, ahogy leírja, hogy mi történik vele.
Kicsit Salinger Zabhegyezőjére emlékeztet - főleg addig a részig, amíg nem kerül az orvosok kezei közé.
Nem is igazán tudom most értékelni, újraolvasást igényel. :)
És azt hiszem megveszem a fenti szép kiadásban - mert amit vettem antikváriumban, az nagyon régi-ronda változat. :))
Talán egyszer film is lesz belőle.
4/5