Carlos Ruiz Zafón - Angyali játszma

Mivel A szál árnyéka nagyon tetszett, el kellett olvasom a folytatást is.
Ebben a könyvben ismét Barcelónában járunk, igaz korábban - az 1920-as években.

"A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja."

A történet főszereplője David Martín, író, aki először egy folyóiratban ír, majd leszerződik bűnügyi történetek írására. Majd megjelenik egy titokzatos francia kiadó az életében, aki nagy munkát ajánl neki. A regényben sok új mellékszereplővel találkozunk, és korábban megismertek is visszatérnek (Sempere család, az Elfeledett könyvek temetője...). David elkezd nyomozni a titokzatos kiadója után, és a ház után amiben lakik...

Ez a regény zavarosabb, mint A szél á. és itt a végén nem kapunk magyarázatot mindenre - sok dolog marad magyarázat nélkül. Ez nem tetszett benne. Főleg azért nem mert A szél árnyékában a misztikusnak tűnő dolgok is magyarázatot nyertek a végén - de itt minden a levegőben lóg. Nincsenek megmagyarázva egyes események, történések - bizonytalanságban hagyja az olvasót. Nincs bajom a misztikus dolgokkal, csak ez a következetlenség zavar: ha az előző könyvben logikusan megmagyarázott mindent, akkor itt is ezt kellett volna - már csak azért is, mert a történet nagyon hasonló, a szereplők között vannak régi ismerősök - mert az is más, ha Zafón egy teljesen más témájú regényt ír, de ez A szél árnyékának az előzményének tekinthető. Problémám volt azzal is végig, hogy tudtam elhelyezni időben a cselekményt, hiányoztak a fejezetek elejéről az évszámok nekem, és a könyv utolsó lapjain döbbentem rá, hogy aki itt az "ifjabb Sempere" az A szél árnyékában az öreg volt!

Ennyit a negatívumokról - ezek is inkább a könyv harmadánál jöttek elő, amikor már teljesen megkavarodtam az időrend és az eseményeket miatt.
Viszont a többi részről csak jót mondhatok: a helyszín, a szereplők, a történet (kisebb-nagyobb hiányosságoktól eltekintve). Szerettem a főszereplőt Davidet, a fanyar humorát, a civódásait Isabellával.

"Hozhatok valami italt? Egy kupica ciánt esetleg?"

"- Pocsékul néz kis - állapította meg.
- Az emésztésem - feleltem.
- Mi feküdte meg a gyomrát?
- A valóság.
- Akkor tessen a sor végére állni - vetette oda."  

:))))

Érdekes ez a könyv - amikor elkezdtem olvasni, nagyon oda voltam érte, alig tudtam letenni, voltak fejezetek, ahol izgatottan lapoztam a következőre, hogy vajon mi történt most. De így összefoglalva látom a hibáit - szerintem nem olyan jó, mint A szél árnyéka.Újraolvasást igényel, hogy összeálljon jobban a kép :)

4/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: El Juego del Ángel
Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője 2.
Oldalszám: 668
Ár: 3300 Ft
Borító: 4/5