Fredrik Backman - A ​nagymamám azt üzeni, bocs

A  bőség zavarával küzdve és mert a múltkori olvasmányom annyira lehangolt, valami könnyed, humoros könyvre vágytam - aztán eszembe jutott ez a kötet. Elhúztam az olvasását, minden napra jutott egy kicsi belőle a héten. Tavaly tavasszal olvastam a szerzőtől először, akkor Ove története teljesen belopta magát a szívembe!

Először azt hittem ebben a regényben is egy idős főszereplőnk lesz, de inkább a 7 éves Elsa kerül a középpontba. A könyvben persze fontos helye van a nagymamájának is, aki minden őrültségben benne van és nem bírja a szabályokat. Tele van humorral ez a könyv is, többször hangosan felnevettem - még jó, hogy csak itthon olvastam :D

"– Ne nyafogj! Ilyenkor olyan vagy, mint az anyukád. Van nálad öngyújtó?
– Hétéves vagyok!
– Mennyi ideig fogod ezt a kifogást használni?
– Amíg már nem leszek hétéves!"

Ezen kívül - ahogy Ove története is - komolyabb problémákat is felvet: az első benyomások fontossága, a másik megismerése, a családi szerepek és modellek, az iskolai bántalmazás. 

Elsa nehéz helyzetbe kerül nem sokkal a könyv kezdete után - egy nagyszabású "kincskereső" kalandot készített neki a nagymamája, aminek során megismerkedik a ház lakóival, ahol születése óta él, barátokat szerez és rájön hogy nem mindenki az akinek látszik. 

"– Harry Potter mindenkinek fontos! – válaszol Elsa, mintha a nő épp azt kérdezte volna: „Az oxigén, az ugye fontos neked, nem?”"

Ez a könyv bájos, a gyerekszereplő szemszöge miatt másképp láttatja a dolgokat - szerettem olvasni, bár bevallom a Félálomországos részeket sokszor untam, de az tetszett, hogy Elsa nagymamája a kitalált történeteken keresztül tanította meg az unokáját arra, hogyan viselkedjen, hogyan dolgozza fel az őt ért sérelmeket és magáról is több mindent elmesélt így. 

"A való világban az emberek mindig azt mondják, mikor valami szörnyű történik, hogy a bánat, a hiány és a fájdalom a szívükben „majd csökken az idő múlásával”, de ez nem igaz. A bánat és a hiány állandó, de ha mindnyájan magunkkal hordoznánk életünk hátralévő részében, senki nem érne el igazán semmit. A bánat megbénítana minket. Így végül bőröndökbe pakoljuk bánatainkat, és megpróbálunk helyet keresni nekik."

Titokzatos, humoros, bájos ez a könyv. Most már érdekel a harmadik magyarul megjelent Backman regény is, az Itt ​járt Britt-Marie (aki először ebben a könyvben bukkan fel).

4/5

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Min mormor hälsar och säger förlåt
Oldalszám: 384
Ár: 3980 Ft
Borító: 5/5


Fülszöveg:

"Elsa ​​majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez – jobbára házbéli szomszédaikhoz –, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják."