Háy János - Hozott lélek

Háy Jánostól még nem olvastam eddig, maximum a Rájátszás produkcióból ismertem. A könyvtárban rányúltam erre a tavalyi novellagyűjteményére, mivel molyon részt veszek egy kihíváson, ahol a 2015-ös év magyar prózáit kell olvasni, így duplán jól jött.

Ebben a kötetben öt fejezetre osztva olvashatjuk a novellákat, amik az élet különféle területeit ölelik fel - a párkapcsolatok nehézségeit, az öregedést, a felnőtté válást és a magyar valóság csúfságait.
Kemény olvasmány ez a könyv - a novellák az ember szívébe marnak, és óhatatlanul a szereplők helyzetébe képzeljük magunkat, továbbgondolva vagy visszaemlékezve a saját életünkre.

Nem is jó nagy adagban olvasni, mert annyi negatív gondolat sűrősödik benne. Másrészt néha átestem a másik oldalra az olvasás közben, és csak röhögtem a szereplőkön, az életen, hogy tényleg ilyen hülyék vagytok/vagyunk basszus, cseberből-vederbe, meg hasonlók... És igen, tényleg ilyen hülyék az emberek, ilyen kegyetlen sorsok vannak, és a könyvet becsukva-félretéve örülsz, ha a tiéd nem ilyen, vagy már/még nem ilyen.

„Ha nem volnának mesék, ha nem álmodnának történeteket az emberek, minden olyan földhözragadt lenne, mint a kő. Senki sem emelkedne fel, senki sem szárnyalhatna, még a gondolat sem.”

Érdekes volt, hogy a női-férfi történeteket megszakították a mesés novellák, ahol egy szülő mesélt a gyerekének valami félig hagyományos-félig modern történetet. Ezek kiragadtak a depresszív körből, hogy azután pofonvágjon a magyar rögvalóság - valamilyen kis faluban játszódó novellasorozat darabjaival, vagy egy újabb párkapcsolati gödörről szóló történettel.

Fogok még Háytól olvasni az biztos, tetszik a stílusa, és egy kritikát olvasva rájöttem, hogy jó könyvével kezdtem az ismerkedést, mert ebben megjelennek azok a témák-helyek-szereplők, akik a korábbi regényeiben, írásaiban is. Szóval ízelítőnek jó volt ez a kötet!

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 384
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Részlet

Fülszöveg:

"Minden életnek egy változata van, az, amit élünk. Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nem látni."