Dodie Smith - Enyém a vár

Amadeánál olvastam október elején, hogy érkezik ez a könyv - angolok kedvence, Rowling kedvence, egy kastélyban élő lány? Azonnali reakcióm: az olvasnom kell! :D

Cassandra Mortmain épp a konyhában, a mosogatóban ülve kezdi el a naplóírást, mint mondja, azért hogy gyakorolja a gyorsírást és a regényírói karrierjét megalapozza (a mosogatóban meg azért ül, mert az a konyha lefényesebb pontja).

Scotney Castle, Kent
pinterest

A konyha részletes bemutatása után ismerteti a különc családját is - apja egy népszerű könyv megírása után évek óta tartó írói válságba került, így jövedelmük sincs, de valahogy mindig kerül az asztalra ennivaló. Igaz nem sok, és a használati tárgyaik is elég kopottak, de nem teljesen elégedetlenek az életükkel... Kivéve Rose-t, Cassandra nővérét , aki egy gazdagabb életre vágyik, és 21 évesen nem akarja elásni magát a vidéki kastélyban, ami a család otthona.

Ha a naplóíró lányka nem fogott volna meg, akkor a lakóhelyük mindenképpen - a Godsend kastélyt 40 évre bérelte ki Mortmain, és amikor még tartott a pénzük szépen felújították. Azóta eladogatták a drága bútorokat, és elég nomád körülmények között él az öt Mortmain (Cassandra, Rose, Thomas az öccsük, apjuk és annak második felesége, a festőmodell Topáz) és régi cselédjük árvája, Stephen. 

Romola Garai a filmváltozatban
pinterest

A történet egy cseppet hasonlít a Büszkeség és balítéletre (sőt ezt még maga a könyvmoly főszereplő is megemlíti), a közeli kastélyba visszatérnek az örökösök Amerikából - a két testvér Neil és Simon, na meg anyjuk Mrs. Cotton. A lányok esélyt látnak az életük izgalmasabbá tételében, Rose a régi korok megoldásában gondolkozik, miszerint jól kell házasodnia, Cassandra viszont csak élvezi, hogy megváltozott az életük, persze ez nem mindig jelenti azt hogy jobb is lett.

Cassandra bájos, jószívű lányka, aki igyekszik mindenkin segíteni, és háttérbe szorítja az önös érdekeit. A legjobban ez a könyv elején jelent meg, amikor fel is kiáltottam, jaj de édes! :) (A másik ilyen, Stephen jószívű cselekedeteinél volt.) Kicsit fura volt, hogy Cassandra hiába 17 éves a legtöbb szereplő gyerekként, kölyökként néznek rá - a mai regényekben már túl lehetne pár csalódáson, na meg ki tudja min, nem? Tetszett ez a régi báj és naivitás.

Heloise? :)
pinterest

A naplók kb alig egy év történeseit ölelik fel, és ez az év sorsdöntő lesz ennek a bájos-furcsa családnak. Sikerül a lányoknak megfelelő férfiakkal megismerkedni? Lesz lehetőségük kilépni a védett kis életükből? Az apjuk túljut az írói válságán?

Különleges atmoszférája van a könyvnek, nem csak a nem mindennapi helyszín, az 1930-as évek viszonylagos nyugalma, hanem a szimpatikus, bájos elmesélője miatt is. Érdekes volt bepillantani egy művész család életébe, és olyan kérdések is felvetődtek, mint az alkotás, az írás nehézségei.

A befejezés szerintem a helyén volt, a szereplőink fejlődtek, meglepetést okoztak, és a könyv befejezése után megvolt bennem az a késztetés, hogy továbbgondoljam, hogy mi történt velük - nem sok könyv fog meg annyira, hogy még ennyi plusz agymunkát belefektessek :D

Először azt hittem ez inkább ifjúsági könyv lesz, és kicsit tartottam tőle, hogy nem én vagyok a célcsoport, de - szerencsére - ez nincs teljese így! Ez a könyv szerintem minden romantikus lelkű felnőttet (is) megérint és elvágyik ebbe az idilli, néha kényelmetlen, de egyértelműen varázslatos világba!

5/5

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: I Capture the Castle
Oldalszám: 432
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"A tizenhét éves Cassandra Mortmain naplóját tartja kezében az olvasó. Cassandra egy omladozó kastélyban él nem mindennapi családjával: apja különc író ˗ aki első könyvével nagy sikert aratott, ám azóta egy sort sem képes leírni ˗, a nővére büszke szépség, a mostohaanyja festőmodell és naturista természetimádó, a szolgálatukban álló, elképesztően jóképű Stephen pedig reménytelenül szerelmes Cassandrába. A két nővér titokban szebb és jobb életre áhítozik, de anyagi helyzetük miatt erre semmi esély nem látszik. Ekkor azonban váratlan vendégek érkeznek…Dodie Smith˗t méltán nevezik a 20. század Jane Austenjének: rendkívül életszerűen és sok humorral mutatja be a múlt század harmincas évei Angliájának vidéki és londoni életét. A szórakoztató és megindító történetet az angol olvasók a 2002˗ben szervezett „A nagy könyv” szavazáson beválasztották a top 100 olvasmány közé."