Márai Sándor - Sirály

Januárban a nagy 'rukkolavadászatom' alkalmával szereztem meg ezt a könyvet, a legújabb taktikám szerint elolvasom először az idén beszerzett könyveket, és csak utána kezdtem el visszamenőlegesen olvasni a többit...azt hiszem sose érek a végére :)
Na de a Sirályról: ahogy írtam a januári összegzős bejegyzésben még a Mezei Márai szerelem c. könyvben figyeltem fel erre a könyvre: Szigethy szerint ebben a regényben írja meg Márai a színésznővel való kapcsolatát.

Ez a rövidke regény (alig 170 oldal) szerkezetileg hasonlít A gyertyák csonkig égnekre, és a Válás Budánra is - az események egy délután és éjszaka történnek. A szereplők hosszú (belső) monológjaiból bontakozik ki a történet.
A főszereplő férfi, akinek nem is tudjuk meg a nevét, egy fontos hivatalnok, aki a háború szélén álló Magyarország sorsáról dönt. Nincs kimondva, hogy mi ez a döntés, mi az az irat amit a regény kezdetén befejezett, de valószínűleg az ország hadba lépéséről van szó. Délután beállít a férfihoz egy fiatal, finn lány, aki megdöbbentően hasonlít néhány éve meghalt szerelemére. Nem tudjuk meg ki ez a lány, kém? Vagy csak egy érdekes sorsú lány? Miért hasonlít annyira az elhunyt kedveshez?

"Rajongott e divatos, kávé illatú találkahelyekért, csillogott a szeme, mikor belépett, napjában többször, egy könyvvel vagy apró csomagokkal a kezében, e füstös, párás, ismerős szagoktól és hangoktól telített helyiségek egyikébe, mosolyoghatott, rövidlátó, kissé gúnyos, félig összehúzott szempillák alól derengő pillantással, mintha megvetné az egészet, s ugyanakkor egy finom állat kényelmes mozdulataival keresve helyét a puha pamlagon, az alacsony kerek asztalka és a csésze kávé fölé hajolva, megvillantva ezüst öngyújtója lángját, átadta magát e rejtettségnek, ami számára a város volt…"

Nagyon filozofikus a regény - ahogy a többi Márai mű is - a szerelemről, a fiatalságról, a nagy események határán állásáról szól a regény. Nagyon erős az atmoszférája, teljesen beszippantott a világa - a téli Budapest: elképzeltem a jeges Dunát ahol sirályok röpködnek a víz felett; egy félhomályos szobát ahol egy férfi és egy nő ül és gondolatban beszélgetnek. A monológok olyanok voltak, mintha szavakkal nem mondták volna ki, hiszen élőbeszédben senki nem beszél így - ezért úgy képzeltem, hogy megértik egymás gondolatait, és csak a néhány hétköznapi mondatot mondják ki hangosan.

Főleg a hangulata miatt nyert meg a könyv, és az érdekes történeteknek amikből összeáll a férfi és a lány élete (pókok a falon, és kéksav...)

5/5

Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 167
Ár: 2690 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Talán a legrejtélyesebb Márai-regényt tartja kezében az olvasó. Egyszerre lélektani dráma, kémhistória, vallomás a szerelemről és a lét felfedhetetlen titkairól. Az 1943-ban megjelent Sirály főhőse 45 éves miniszteri tanácsos, aki olyan történelmi bejelentés megfogalmazására kényszerül, amely egyik napról a másikra megváltoztatja Magyarország életét. Alig teszi le a tollát s adja át a szigorúan titkos dokumentumot a gépírónőnek, amikor beállít az irodájába egy magát finnek mondó fiatal nő, aki megszólalásig hasonlít elvesztett kedveséhez. A férfi, aki érzelmi életét illetően Platónt szereti idézni – „olyan őszinte örömmel mondtam búcsút a szerelemnek, mintha csak egy őrült, kegyetlen úr mellől szöktem volna meg” – besétál a csapdába. Nem tud ellenállni a nő vonzerejének. A regény mögött minden bizonnyal ott van egy rejtélyes, a nagyközönség előtt soha meg nem vallott szerelem is. Az író életébe berobban a gyönyörű fiatal színésznő, Mezei Mária."