A Faun labirintusa

"Spanyolország, 1944. A polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg, kegyetlen és autoriter Vidal (Sergi López) kapitányhoz költözik, aki Franco seregében szolgál. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, Oféliának három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel."

Tegnap este volt szerencsém (?) ehhez a filmhez. Hát. Nem erre számítottam. A leírás alapján azt gondoltam, hogy ez egy olyan "Holdhercegnős" film lesz, vagyis van a csúnya valóság és a kislány talál egy gyönyörű és jobb, szebb stb birodalmat és ott mindenféle kaland éri. Nem. A film fele a kegyetlen kapitány (Vidal) harcáról szól a gerillákkal. Ő a gonosz a filmben, elképesztően kegyetlen alak (szóval utáltam nagyon). A film pozitívuma a látványvilág (már ahol nem fröcsög a vér), a föld alatti világ (ami csak kis ideig szerepel, elnéztem volna tovább is), maga a Faun ijesztő, de szép is.Ofélia első próbája (egy fa alatt lévő varangyot kellett legyőzni) engem a Chihiro szellemországban c. rajzfilm egyik jelentére emlékeztetett: amikor Chihironak meg kell fürdetnie a nagy (és rettentő büdös) istenséget, na mindkét szegény lány ugyanolyan kitartóan csúszott-mászott a mocsokban és teljesítette a feladatát.
A második próba se volt semmi, végig izgultam, hogy most mi lesz Oféliával. Ebben a részben szereplő szörny nagyon félelmetes és gusztustalan, íme egy kép elborzastásképp:
Összességében ez az a film, amit csak egyszer nézek meg, és az is elég. A polgárháborús-katonás rész nem tetszett, Ofélia kalandjai inkább, de azok is néha horror-szerűek voltak (ld. a második próba).