Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

A molyos Rory Gilmore Reading Challange miatt olvastam el ezt a könyvet, nem hallottam róla korábban, az írót se ismertem. Egy igazi amerikai klasszikusról van szó, ami először novellaként (Hugo-díj), majd regényként (Nebula-díj) is díjakat nyert.
"Mi lenne, ha az intelligencia műtéttel megnövelhető lenne. Boldogabb-e az okosabb ember? Charlie Gordon nem lesz boldogabb attól, hogy IQ-ját 70-ről 180-ra növelik. De az eredmény nem is tartós. Néhány hónap alatt megy végbe a szenzációs változás, majd a leépülés. Naplójából - a pszihológus író nagyszerű beleérző-képessége révén megismerhetjük, hogyan látja a szellemileg visszamaradott ember a saját helyzetét, milyen bonyolult a kísérletező és a kísérleti alany viszonya, mennyire elszakadhat egymástól a szellemi és az érzelmi fejlődés. Elgondolkodtató, hogy miként befolyásolja a visszamaradottból zsenivé váló Charlie környezetében élők hozzá fűződő érzelmeit intelligenciája változása. Fekete Ernő nagyszerű előadása drámai erővel jeleníti meg Charlie Gordon és Algernon, a kísérleti fehér egér fantasztikus történetét."
A regény Charlie Gordon "előmeneteli jelentéseiből" áll, amiben végigkövethetjük a 70-es IQ-jú férfi életének változását. Charlie egy pékségben dolgozik afféle mindenesként, esténként iskolába jár, ahol a többi fogyatékkal élővel tanul írni és olvasni. Itt figyelnek fel rá, egy orvoscsoport új műtéttel kísérletezik, és Charliet választják ki az első emberi kísérleti alanynak. A műtét célja az agy helyreállítása, és ezzel az IQ növelése. A műtét olyan jól sikerül, hogy Charlieből végül "lángész" válik, ám C. rájön, hogy ez állapot csak időleges.
Nagyon érdekes Charlie szemszögéből látni az eseményeket - a kezdeti rossz helyesírású, és fogalmazású jelentések fokozatosan változnak át intelligens leírásokká (a hangoskönyvben Fekete Ernő a hangjával is érzékelteti ezt a változást). Charlienak egyre jobban felnyílik a szeme, rájön, hogy régen azért nevették ki a pékségben, mert kigúnyolták, és folyton tréfát űztek belőle. Egyre több múltbéli emléke is felszínre kerül - a gyerekkora elég tragikus volt, az anyja nem volt képes elfogadni, hogy belőle sosem lesz "normális" gyerek. Rose, Charlie anyja, olyan traumákat okoz a fiúnak, amit most tud csak megérteni és feldolgozni. Matt, az apja volt számomra szimpatikus ezekben a visszaemlékezésekben, bár ő se tökéletes - nem keresi fel később a fiát, egyszerűen kilép a családja életéből.
Maga a műtét és hatása miatt is érdekes a könyv, de a legnagyobb értéke az, hogy betekinthetünk egy fogyatékkal rendelkező ember életébe, megértjük milyen nehéz lehetett a szüleinek és ezáltal empatikusabbak lehetünk a valóságban is...

5/5

Megjegyzések