Alice Hoffman - Átkozott ​boszorkák (újraolvasás)

Az Átkozott boszorkák történetével először filmben találkoztam még valamikor a tévében. A regényt 2009-ben olvastam, onnantól Alice Hoffman bekerült a kedvenc szerzőim közé és minden magyarul megjelent művét elolvastam, sőt két regényét angolul is.

Most az Átkozott boszorkák 2. mozifilm* miatt újráztam a regénnyel (és a filmmel is), hogy visszavarázsoljam magam a világába. 

Előzetesen meg kellett állapítanom, hogy sokat felejtettem a könyvből, a narrációból - és rengeteg különbség van a film és a regény között. A film feszesebb idővonallal dolgozik, sok részletet kihagy, Sally lányai ott még gyerekek - a regény utolsó harmadában viszont már kamaszok, fiatal felnőttek. A nagy leszámolás sem annyira drámai, és nem is a nénik Magnólia utcai házában történik meg. Sőt a regényben nem csak Gillian menekül el a gyerekkori házból, hanem egy idő után Sally is elköltözik és új életet kezd két kislányával. 

A főbb pontok egyeznek mindkét történetben: az átkozott Owens lányok, akik nem eshetnek szerelembe, mert akkor meghal a szeretett férfi. A nénik, Jet és Franny a Magnólia utcai házukban apró praktikákkal (amire az eredeti cím utal), bűbájokkal segítenek a hozzájuk forduló nőkön. A Sally és Gillian kisgyerekként kerül hozzájuk, szüleik halála után - két teljesen különböző személységet képviselnek. Sally a jókislány, az idősebb nővér, aki próbálja kirekeszteni a mágiát és a szerelmet is az életéből - persze mindkettő rátör-kitör belőle. Gillian a szabadabb lélek, a meggondolatlan húg, aki nagy bajba keveri nővérét azzal, hogy hazaállít szeretője holttestével.
A kertben elásott hulla, ugyanúgy nem nyugszik egyik történetben sem - de a film teljesen drámai a szellemi megszállással, mondjuk szép a végén a nők összefogása. A könyvben ez inkább családi ügy, a nénik látogatásával, a megbocsátással. És talán itt bukik két a két nézőpont - különbség, ami továbbmegy a második filmben is: a regényben inkább mágikus realizmusról van szól, kisebb-nagyobb bűbájokról - a film pedig fantasy, erősebb-látványosabb mágiával. 

* Tegnap este néztük meg, és mivel én nem olvastam a regényt (The ​Book of Magic) ezért nem igazán tudtam mire számítsak. Vicces, mert két ismerősöm teljesen ellentétes vélemény írt róla molyon - Avilda félbehagyta, Evelin - akivel volt szerencsém együtt nézni a filmet - viszont szerette (a film nem tetszett annyira neki).

Kettős érzéseim vannak: a filmet újranézve visszahozta a nosztalgikus hangulatot, nagyon szerettem a környezetet, a Magnólia utcai házat, ami a második filmben is igazi látványorgia - a berendezéssel, a szereplők ruháival, ékszereivel. A történet olvasva most kicsit kevésbé tetszett, lassan is haladtam vele.

4/5

Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 2007
Eredeti cím: Practical Magic
Fordító: Nagy Nóra
Oldalszám: 272
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

A Hetedik mennyország írójának újabb elbűvölő regénye, melyből néhány éve Nicole Kidman és Sandra Bullock főszereplésével készült nagy sikerű misztikus vígjáték varázslatos és megindító történet a szerelem erejéről és a vágy hatalmáról. A hol kacagtatóan bájos, hol krimiszerűen izgalmas kötet főszereplői az évszázadok óta különös tulajdonságokkal felruházott Owens család lánygyermekei. Gillian és Sally éveken át tapasztalhatták, milyen gyötrelmeket okoz a szenvedély, megfogadják hát, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek. Miután felnőnek, a lányok útja elválik, ám a sors közbeszól, és egy rendkívüli esemény ismét egymás mellé sodorja őket. Ekkor aztán mintha elfojthatatlanul törne felszínre mindaz, amitől mindig is igyekeztek elzárkózni… Finom, ironikus humora, mélységes emberismerete és megkapóan lírai nyelvezete miatt Alice Hoffmant gyakorta emlegetik a manapság reneszánszát élő Jane Austen modern megfelelőjeként. Egy-egy újabb regényének megjelenése mindig valóságos irodalmi szenzáció.