Rachel Harrison - Cackle

Az októbert Rachel Harrison magyarul megjelent könyvével zártam: a Fekete bárány megerősített, hogy jó lesz olvasnom a szerzőtől. A londoni utunkon szereztem be a Cackle-t, amit még Darling Desinél láttam először egy őszi könyvajánlós videójában. Nem is halogattam, gondoltam illeni fog a novemberi borongós napokhoz.

Ahogy a Fekete bárány a szektás történetek egyfajta paródiája, úgy a Cackle a tipikus kisvárosi újrakezdős románcok témáit fordítja ki.

Főszereplőnk Annie a 30-as évei elején jár, New Yorkban él, de már nem sokáig. Tavasszal szakított vele barátja, Sam, akivel közel 10 évig voltak együtt. Még mindig a közös albérletükben élnek, de a nyár végén Annie Rowan kisvárosába költözik, egy iskola közelében, ahol talált állást. Születésnapját egyik munkatársával tölti, bár sok kedve nincs a New York-i bárokat járni - inkább bekuckózna otthon, hogy elsirassa - újra és újra - tönkrement életét.

A költözés viszonylag jól megy, rendben odaér Rowan városkájába. Az albérlete elég szép, a kisváros főutcája olyan mint az idilli romantikus filmekben. Van saját menő kávézójuk mogorva baristával, szombati termelői vásárral, mindenféle kis bolttal a fő utcán és mindenki ismer mindenkit.

Annie az egyik boltban egy karizmatikus nővel, Sophie-val találkozik, aki hamar a szárnyai alá veszi. Egy idő után kiderül, hogy őt mindenki tiszteli a városban, bár néhányan mintha félnének tőle...

Telnek a hetek - főszereplőnk próbál berendezkedni az új életébe, de sokszor visszasírja Sammel való kapcsolatát, közös életüket. Még mindig nem tudta feldolgozni, hogy egy tavaszi estén bejelentette a srác, hogy úgy érzi eltűnt a szikra a kapcsolatukból, már csak mint barátok funkcionálnak.

 

A figyelmét új barátnője, Sophie igyekszik elterelni, aki az önálló, önbizalommal teli nő példaképe és próbálja Annie-t is kizökkenti az eddigi kapcsolatfüggő személyiségéből. Ez nem mindig sikerül, vannak visszaesések, ám Annie tapasztal változásokat - némelyik egészen furcsa, mintha természetfeletti erő működne körülötte. Sophie szépsége és gazdagsága is lenyűgözi, úgy érzi sok titkot rejteget barátnője.

Lassan haladtam ezzel a könyvvel, de tetszett és kíváncsi voltam, hogy mi lesz a regény csúcspontja - átvált-e valami teljesen sötétbe a történet. Van itt több spooky faktor: pókok jelennek meg, Annie néha árnyakat lát, mintha működne egy átok azokkal szemben, akik megbántják és minden szál Sophie-hoz vezet...

Tetszett ahogy a szerző kiforgatta a tipikus amerikai idilli kisváros - fiatal nő új életet kezd tematikát - ám szerelem és kötelező románc helyett egy meglepő barátra talál. Annie néha idegesített, főleg a végén egy jelenetben, de a kapcsolatfüggő viselkedésére, ragaszkodására, megfelelési kényszerére is kapunk okokat (édesanyja korán meghalt, apja nem volt szerető támasza). El lehet gondolkodni, hogy kapcsolatfüggőségét csak egy új társra cserélte, vagy nézzük girlpower szemszögből - új barátja új hatalommal, eszközökkel látta el és a regény utolsó lapjain belebegtet egy hasonló életutat, mint ami az övé volt.

Ha megjelenne magyarul újraolvasnám a kötetet, mert tetszett, de szerintem több utalás elment a fejem felett. Azoknak ajánlom, akik egy kisvárosi történetet keresnek, némi horror beütéssel, női barátsággal, újrakezdéssel és pókokkal :D

4/5

Kiadó: Titan
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 320
Borító: 5/5

Fülszöveg:

All her life, Annie has played it nice and safe. After being unceremoniously dumped by her longtime boyfriend, Annie seeks a fresh start. She accepts a teaching position that moves her from Manhattan to a small village upstate. She’s stunned by how perfect and picturesque the town is. The people are all friendly and warm. Her new apartment is dreamy too, minus the oddly persistent spider infestation.

Then Annie meets Sophie. Beautiful, charming, magnetic Sophie, who takes a special interest in Annie, who wants to be her friend. More importantly, she wants Annie to stop apologizing and start living for herself. That’s how Sophie lives. Annie can’t help but gravitate toward the self-possessed Sophie, wanting to spend more and more time with her, despite the fact that the rest of the townsfolk seem…a little afraid of her. And like, okay. There are some things. Sophie’s appearance is uncanny and ageless, her mansion in the middle of the woods feels a little unearthly, and she does seem to wield a certain power…but she couldn’t be…could she?