Jeanette Winterson - Nem a narancs az egyetlen gyümölcs

2014-ben ismerkedtem meg Jeanette Winterson angol íróval - a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? c. memoárjával. Már akkor megjegyeztem, hogy kíváncsi lennék első regényére - többször terveztem, hogy nekiállok, végül addig halogattam, hogy idén megjelent magyarul. Ennek örömére az utóbbi hónapokban elolvastam a két még magyarul rám várakozó művét - a Capri királya c. meséjét és a Teher c. kisregényt.

24 éves korában írta meg első regényét, amely erősen önéletrajzi ihletésű, több kiadói elutasítás után 1985-ben jelent meg. Azóta több díjat kapott, 1990-ben minisorozat készült belőle.

Egy kislány, Jeanette életét követhetjük, akit egy bigottan vallásos nő fogad örökbe - férjével együtt, ám a férfi teljesen mellékszereplőként jelenik meg narrátorunk életében. 

Posztmodern formában, nagyjából kronologikusan haladva - bizonyos epizódokat villant fel életéből - megismerhetjük, hogy milyenek voltak a hétköznapjai, milyen volt otthon tanulni. Az egyházuk különféle programjai és anyja imádságai, rutinjai szabályozták be az életét. A fent említett memoárból már volt képem arról milyen volt ez az anya, itt még több kedves gesztus megjelent róla, de összességében nem volt ez egy normális család. Jeanette egyszer úgy megbetegedett, hogy megsüketült, de ezt vallásos elragadottságnak vélték - egy ismerős vitte be a kórházba, hogy nézzék meg a gyereket. 

Jeanette élete sokáig az anyja által megszabott keretek között folyt, ám a hatóságok megneszelték, hogy nem jár iskolába - ekkor egy új környezetbe kellett beilleszkedni - kevés sikerrel. Ahogy idősödött, rájött, hogy nem akar férjet, később arra is, hogy a lányok tetszenek neki. Amikor a közösség, az anyja megtudta ezt akkor a durva 'démonűzésnek' vetették alá, éheztették, bezárták és kényszerítették, hogy gyakoroljon bűnbánatot. Ekkor jött rá, hogy nem tartozik sehová - akit szeret, amit érez, amiatt a megszokott tágabb értelemben vette családja elutasítja, a külvilág - hétköznapi emberek számára pedig túl fura a gyerekkora, vallásossága miatt. 

Gyorsan a végére értem, de csalódottan tettem le a könyvet - nyomasztott, persze a témája miatt érthető - de nem bírom a vallás-egyház-bigottság témáit, végtelenül dühít, hogy mennyi élet tönkrement miattuk. Fájdalmas volt olvasni, hogyan próbálják látszatéletre nevelni a kislányt, pedig vannak példák előtte, hogy lehetne másként. Ám anyja és a közösségük tagjai a Bibliából vett mondatok puffogtatásával, imádkozással, ítélkezéssel - felesleges tevékenységekkel töltik meg a napjaikat. A könyv vége megcsillant valamiféle reményt - Jeanette visszatér egy karácsonyra, anyja tudomást vesz róla, sőt megjegyzi, hogy nem a narancs az egyetlen gyümölcs - amivel a lányát egész életében etette... Egy molyos értékelés szépen leírja minek a szimbóluma ez a gyümölcs a regényben: megnyugtatás eszköze, orvosság. 

A szövegbe betoldott mesék - történetek számomra kicsit kilógtak, vagy már nem volt türelmem hozzájuk - meglátni a párhuzamokat. 

Jeanette Winterson remek író, bizonyítja ezt a sok könyve, díjai - ő egy jó példa arra, hogy a rossz gyerekkorból mennyit lehet építkezni. 

Ha szeretnétek megismerkedni az angol írónő életével, akkor inkább a Miért lennél... memoárját ajánlom, ami könnyedebben befogadható formátum - szerintem. 

Sajnálom, hogy nekem ez most nem jött be, pedig annyira vártam - de idén így vagyok több várt és tervezett könyvvel...

3/5

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: Oranges Are Not the Only Fruit
Fordította: Merényi Ágnes
Oldalszám: 248
Ár: 5499  Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A ​Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? és a Szenvedély szerzőjétől

Winterson önéletrajzi ihletésű első regénye rendhagyó felnövéstörténet. Főhőse, az észak-angliai, pünkösdista családban nevelődő Jeanette engedelmesen követi az utat, amelyet mostohája jelölt ki a számára: bibliavetélkedőkre és tamburinórákra jár, misszionáriusnak készül Afrikában. Miután a hatóság fenyegetése miatt nem halogathatják tovább, beíratják a „bűntanyának” tartott iskolába. Ám amikor az anyja megtudja, miféle érzésekkel viseltetik az egyik ottani lány iránt, ördögűzést végeznek rajta. Az összezavarodott, dühös és magányos Jeanette ekkor a saját útjára lép: maga igyekszik boldogulni az őt kegyetlenül elutasító világban.

„A hó vagy a vacsora lehetett az oka, vagy az életem kilátástalansága, de abban reménykedtem, ha lefekszem, akkor másnap tisztára mosott múlttal ébredek. Óriási kört futottam, és újra összetalálkoztam magammal a startvonalnál.”

Jeanette Winterson Manchesterben született, és pünkösdista szülők fogadták örökbe, akik a közeli Accrington malomvárosban nevelték fel. Miután végzett az Oxfordi Egyetem angol szakán, 23 évesen megírta első regényét, a Nem a narancs az egyetlen gyümölcsöt.

Azóta több mint egy tucat könyve jelent meg, köztük a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, a Szenvedély és Az időszakadék, és számos nemzetközi díjat nyert.