Hannu Rajaniemi - Kvantumtolvaj

Ez a regény 2012-ben jelent meg az Ad Astránál, tavaly már magyarul is lehetett olvasni a folytatását (Fraktálherceg) - hozzám most jutott el, a sci-fi műfajában tett kalandozásaim újabb állomásaként. 

Az Accelerando után ez a könyv felüdülés volt szegény földhözragadt elmémnek, mert bár ebben is röpködnek olyan fogalmak, mint a gevolut, cádik, zoku, exomemória (na ez ismerős is volt legalább), de könyv váza mégis egy krimi, egy Arsène Lupin-szerű mestertolvajjal a főszerepben. 

Mieli

laczi készítette (forrás: deviantart)

Jean le Flambeur-vel egy börtönben találkozunk valamikor jóval jelenünk után, a transzhumanista világában. Jean, az egykori tolvaj virtuális börtönben szenved a múltbeli tettei miatt: egyfajta átnevelő, kooperációt szorgalmazó 'játékot' játszatnak a cellatársakkal a 'felsőbb hatalmak'. A regény első lapjain már egy ilyen 'játékba' csöppenünk és csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy most hol is vagyunk és mire törekszik a főszereplőnk.
A virtuális pokolból egy furcsa lány, Mieli menti ki a tolvajt, persze nem szívjóságból, hanem a megbízói parancsára. Szüksége van a mestertolvaj emlékeire, amik el vannak rejtve valahol a Marson. A terraformálásnak köszönhetően a Marson egy mozgó város létesült (a Labirintus), itt élt Jean valamikor. Mieli visszatér ide a férfival, hogy megtalálják a trükkösen elrejtett emlékeit. 

"Perhonen egy oorti pókhajó. Különálló modulokból áll, amelyeket nanoszálak kapcsolnak össze, a lakórészek pedig úgy keringenek a központi tengely körül, mint egy vidámparki körhinta, így teremtik meg a gravitáció illúzióját. A modulok szabadon mozoghatnak a pányvák bonyolult hálózatában, akárcsak a pókok a hálójukban. A kvantumcsomóból készült vitorlák káprázatos látványt nyújtanak – a szappanbuborékszerűen vékony, koncentrikus körök mesterséges atomokból készültek, és több kilométeres sávban terjeszkednek a hajó körül, hogy egyforma hatásfokkal gyűjtsék be a napsugarakat, a Fősodor mezorészecskéit és a fényfeldolgozók ragyogását."

Ezt a történetszálat szakítja meg a "detektív" sztorija (Isidoré, aki a Labirintusban él, egyetemista, szabadidejében pedig nyomoz - általa ismerhetjük meg a marsi élet jellemzőit. A felszínen nem él ember, itt csak robotok dolgoznak: a mozgó város (ami hatalmas lábakon közlekedik) útját egyengetik. Ezen a folyton mozgásban és változásban lévő helyen élnek az emberek, digitális kiterjesztéssel körbevéve - ez a gevolut. Ezekbe 'elbújhatnak' (egyfajta láthatatlanságot, privát szférát nyernek ezzel), de így lépnek kapcsolatba egymással - 'névjegyet' küldenek, rákeresnek információkra ('pislognak) a nyilvános hálózatból, innen kérhetik le a exomemóriába mentett emlékeiket, gondolataikat. A fizetőeszközük az idő, ami ha letelik akkor Hallgatagokká válnak, vagyis azokká a robotokká, akik a felszínen dolgoznak. A tudat átsugárzásával működik a rendszer, így kikerülik a halált, a munka leteltével kapnak egy új testet, az elméjüket a munkával töltött időszak emlékeivel együtt 'visszasugározzák' egy új testbe és kezdődik elölről az egész.

"A fejünk felett a Hellas-medencére boruló mélykék égen fehér vitorlázórepülők siklanak, hatalmas szárnytávolságuknak hála könnyedén hasítják a ritka marsi levegőt. A belle époque Párizsára emlékeztető cizellált épületek a gravitáció terhét ledobva nyújtóznak a magasba a vörös árnyalatú kőtornyokkal együtt, és könnyedén cipelik a felüljárók meg az erkélyek rengetegét. A zoku kolónia kupolája csillogva szórja a fényt a Pornegyed közelében, ahol a város mozgó lábai alatt felkavarodó homokfelhő köpönyegként lobog az épületek mögött. Mindehhez folyamatos, enyhe ringatózás társul, amit csak mozdulatlanul lehet érezni – emlékeztető arra, hogy ez egy vándorló város, amit titánok hordanak a vállukon."

Mieli és Jean kalandjai és Isidoréi mellett, egy harmadik szál is megszakítja a történetet - a közjátékok is fontos (múltbeli) eseményeket írnak le, amik mind valami pluszt adnak a sztorihoz.

Ami tetszett, hogy tele volt popkulturális utalással a könyv, illetve olyan dolgokkal, amiket ma is ismerünk - az író nem akart egy teljesen új, és idegen világot alkotni, hanem a bevált karakterekkel (Sherlock, Arsèn Lupin, Csizmás Kandúr) és utalásokkal dolgozott, ami a sok technológiai csoda és újdonság mellett adott egy biztos alapot a 'kötelező' technikai extrák mellé.

A könyv utolsó fejezetei sok izgalmat tartogatnak és ezek adtak olyan pluszt, hogy azt mondom szívesen olvasnám a második részt is. Egyrészt mivel eddigre 'kievickéltem a mélyvízből' - megértettem a kezdetben kínainak hangzó fogalmakat, kezdett összeállni a kép és a nagyobb egész. Másrészt olyan függővéggel zárult a könyv, ami kíváncsivá tett, hogyan alakul a jövőbeli mestertolvaj, Mieli és Isidore sorsa és szeretnék még többet megtudni Jeanról (hiányoltam a múltjáról szóló sztorikat, volt pár persze, de mééég!).

A kedvenc jelenetem Isidore és az egyik Hallgatag találkozása, ez nagyon megható volt, a kedvenc szereplőm pedig Jean mellett Perhonen volt ;)

Isidore és 'egy' Hallgatag

laczi készítette (forrás: deviantart)

Bátran ajánlom azoknak is ezt a regény, akik még csak ismerkednek a keményvonalas sci-fikkel, mert a technikai fogalmak, elméletek mellett a popkulturális utalások (a végén az enyhe Darth Vaderes utaláson jót mosolyogtam) könnyen olvashatóvá és humorossá teszik.

5/5

Előzetes:

• Részlet az ekulturán (legelső oldalak)
• Érdekesség: Hannu Rajaniemi első könyve a Kvantumtolvaj, amiért elnyerte 2012-ben a legjobb sci-finek járó finn díjat. Matematikus végzettségű és van egy innovációs cége, angolul és finnül is ír. A Kvantumtolvaj első oldalait elolvasva a kiadója már leszerződtette egy három részes könyvsorozatra. A második kötetet már olvashatjuk magyarul, remélhetőleg a 3. is megjelenik nemsokára! (elvileg idén ősszel jön ;))

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: The Quantum Thief
Oldalszám: 392
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni. Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja… azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicseleznie egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná."