Kleinheincz Csilla - Ezüstkéz

Csilla Ólomerdő sorozata az egyik kedvencem, aminek 2014 vége óta várom a befejezését. A legrövidebben magyar urban-fantasy sorozatként tudom bemutatni, ha még nem ismeritek. Olyan alapvető kapcsolatok kérdőjeleződnek meg benne, mint a szülő-gyerek viszony, a felnőtté válás, döntéseink következményeinek vállalása. Üdítő színfolt volt, amikor rátaláltam - a tucat, angolszász ifjúsági fantasy könyvek között.

Az Ezüstkéz méltó lezárása a trilógiának, amiben végre főszerephez jut az a szereplő, akire az első kötettől kíváncsi voltam, a titokzatos Rabonbán.

Múlt héten már elkezdtem olvasni a 3. részt, de viszonylag sok szereplőt, történetet mozgat meg, ezért úgy gondoltam, hogy akkor adom meg a kellő tiszteletet neki, ha újraolvasom az első két részt. Így januárra már két újraolvasást is teljesíthetek, emellett ismét szuper olvasmányélményt nyújtottak - egyáltalán nem értek a szememben kevesebbet, mint első olvasásra (pedig több kedvelt könyvnél megvan ez a félelem). Blogbejegyzés most nem született, siettem az olvasással, hogy végre megismerjem a befejezést. (Ajánlom az első lelkes, részletes blogbejegyzéseimet az előzményekről.)

Emese, a félig tündér - félig ember kamaszlány fontos döntést hozott meg a 2. részben - igaz ennek eredményét csak a 3. rész egy pontján mondja ki. A feje felett nem csak az lebeg, hogy választania az emberi- és a tündérvilág között, hanem el kell döntenie, hogy tényleg ő lesz-e a mondabeli Ezüstkezű. Egy hősre pedig mielőbb szüksége van a világnak, mert az Üveghegy meghasadt, felébredt évszázados álmából a rettegett sárkány, Ártány... Egy kis lázadó csapat műve a Rengetegbeli két alvó sárkány és a náluk is ősibb szörny felébresztése, ráadásul valami sokkal radikálisabb cél űzi őket.

Ahogy az első két részből megszokhattuk most is több nézőpontból követhetjük az eseményeket. Az első kisregényben / nagyobb fejezetben végre megismerhetjük Rabonbán múltját egészen a gyerekkorától - addig amikor is megátkozták és elveszítette a szívét.

A következő részben bekapcsolódunk az 'összeesküvők' terveibe, láthatjuk hogyan próbálják lerombolni a megszokott rendet. Megtudjuk ki is Ártány és komolyabb betekintést kapunk a Tündérország működésébe.

Lóna és Firene a Rengeteg és felébredt lakó megóvásán dolgoznak, ehhez Kő segítségét kell kérniük. Emese pedig útra indul, hogy megtudja mi a küldetése - tényleg ő lesz Ezüstkezű, aki megmenti a világot a széteséstől.

Mivel sok szereplővel dolgozik a könyv, ezért folyamatosan fenntartja az izgalmat, alig vártam hogy visszatérjek Emeséhez, vagy épp Rabonbánhoz. Voltak olyan fordulatok, amiktől az állam leesett, a szívem facsarodott össze, majd reménykedtem, végül egy olyan lezárást kaptam ami 'nem jó, de tragikus'.

Azt mondhatom, hogy az eltelt évek alatt felnőtt a sorozat. Csilla azzal a szándékkal írta meg, hogy a magyar meseelemeket dolgozza bele egy izgalmas ifjúsági regénybe, egyúttal elkerülje azokat a kliséket és fordulatokat, amiket az angolszász szerzőknél látott (család és szülői szerepek kihagyása, minden ellen is lázadó kamasz).

Az Ólomerdő elvarázsol, a 13 éves Emesével fedezzük fel a tündérek birodalmát, ami már borongós, a családi helyzete drámaibb, mint amit olvashattunk eddig. Az Üveghegyben meglátjuk, hogy milyen következményekkel járnak a meggondolatlan vágyak, de azt is hogy hogyan lehet felállni egy ekkora veszteségből.
A harmadik részben pedig elvarrjuk a szálakat, megismerjük a világ összetettségét, a szereplők felelnek a tetteikért - megbocsátást kérnek és kapnak, új feladatot találnak maguknak. A folytonos újrakezdés, a rejtett tartalékok megtalálása és a megbocsátás a könyv 'üzenete' ha mindenképp szeretünk ilyet keresni benne. Életszerű, kemény és gyönyörűen van megírva. Hajtott a vágy, hogy megismerjem a kedvenc szereplőim sorsát, ezért nem időztem el egy-egy leírás felett, de mindenképp megéri (újraolvasása kötelező).

A kötetet ismét Cserny Timi Pookah illusztrációi gazdagítják, a borító Sánta Kira és Csigás Gábor munkája.

Különleges élményt adott ez a sorozat, a mondatai elringattak, a mesék és tettek elgondolkodtattak (főleg, hogy kicsit beleláttam azóta a mesék önismereti szerepébe is), csodáltam Csilla fantáziáját - nem csak a cselekmény bonyolításában, a helyszínek megálmodásában, hanem az ötletes névadásokban. (Emese - Mese, Lófia, RabonBán ;), Illangó, Lóna /Léda ;)).

Köszönöm az utazást!

5/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2019
Sorozat: Ólomerdő 3.
Oldalszám: 504
Ár: 3990 Ft (Vedd meg közvetlenül a kiadótól)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Eltört ​a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.
Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.
Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt befejező része pedig nem egyszerűen méltó lezárás, hanem meglepetésekkel teli és szívszorító regény a hősszerepről, a sors szőtteséről és a változás áráról.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.