Polkorrekt?

július 30, 2019
A nyaralás illetve saját, kezdeti ötlettelenségem miatt utóvédként csatlakozom a Témázunk rovat aktuális bejegyzéssorozatához: "Korrekt-e a polkorrekt? - a finomkodás és a sokszínűség kérdései". Pupilla, Zenka és Reea bőven hoztak példákat a téma aktualitásaira, ezekhez fűzném hozzá a saját gondolataimat. Azóta utóvédként csatlakozott Czenema is, aki hozzám hasonlóan a többiek által felvetett gondolatokat gombolyítja tovább :)

Na de először is miről van szó? 
"A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését." wiki

Bőrszínváltás

Kezdve Rowling HP és az elátkozott gyermek színdarabjával, amiben Hermionét fekete színésznő játszotta, ennek hatására több ilyen fanart készült. De mi is ezzel a baj? Szerintem az, ha olyan szereplőt próbálunk 'korrigálni', akinek háttértörténete erre nem készített fel. Nima fogalmazta meg Pupilla bejegyzése alatt: "színek nyomot hagynak az emberen, más tapasztalatokat, más helyzeteket eredményeznek." Ezzel teljesen egyetértek - miért kéne utólag belemagyarázni a könyvekbe, hogy Hermione más volt, mint ahogy elképzeltük? Az ő fő problémája az volt, hogy túlbuzgó volt ami miatt többen utálták - nem a bőrszíne. Az már más lenne, ha egyéb feldolgozásban szerepet kapnának más problémái is, amik érdekessé teszik hogyan küzd meg velük - legyen az a bőrszín, vagy a szexuális orientációja. 
pixabay
Nekem tetszik az élőszereplős fekete Kis hableány ötlete - játszódhat a történet akár Afrika partjainál, ahol teljesen indokolt lehetne a más bőrszín, de akkor a történetet el kell mélyíteni ebbe az irányba - pl. beleszerethet a fehér hercegbe? Emiatt ellenzik (még inkább?) a kapcsolatukat?

Nem szeretem, amikor történelmileg idegen a szereplő bőrszíne - erre már a Doctor Who több részében is láttam példát. Most többen említették Julia Quinn történelmi regényét, a 19. században játszódó Birdgerton család esetét, aminek több szereplője a casting szerint fekete bőrű lesz.

Félreértés ne essék, szívesen olvasok - nézek olyan történeteket, amik a nem fehér bőrszínű szereplőkről szólnak, főleg ha az írójuk is érintett, mert így tudja szerintem átadni a legteljesebb élményt, azokat az apróságokat, helyzeteket, amibe az 'átlag fehér olvasó' bele se gondol. 
Erre néhány példa:
- Tommy Orange - Sehonnai
James Baldwin - Ha ​a Beale utca mesélni tudna
Celeste Ng - Amit sohase mondtam el
Angie Thomas - The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál

LMBTQ

A PC másik fontos része a szexuális orientáció, aminek hatására több könyv is megjelent az elmúlt években. Ezekre is lehet jó példákat találni:
André Aciman – Szólíts a neveden (októberben jön a 2. része ;))
Emily M. Danforth - Cameron ​Post rossz nevelése
Taylor Jenkins Reid - Evelyn ​hét férje
Becky Albertalli - Simon és a Homo sapiens-lobbi
De több regényben a meleg karakter egy díszlet - ha nem tesz hozzá a történethez, ha az író nem fejti ki a problémáit, akkor kb csak a trend miatt szerepel.
pixabay
A témához még hozzá tartoznak a különböző vallások - kultúrák elfogadását, megismerését segítő könyvek is, ezekre nem tudok annyi példát hozni, a fenti két téma pörög inkább a könyvkiadásban, de cáfoljatok meg :)

Konklúzió?

Alapvetően támogatom azt a trendet, amit elkezdődött: legyen reprezentálva minél szélesebb és színesebb kör, az irodalomban és a filmekben is. A lényeg, hogy legyen hiteles a karakter, a szerző ismerje a tényleges problémáit az adott élethelyzetnek. Legyen alacsonyabban az ingerküszöbünk, úgy értve, hogy ne féljünk/akadjunk ki attól ha valaki különbözik tőlünk. Egyáltalán, olyan jó lenne kevesebb gyűlölet és kirekesztés a világban!

Szeretem az újramesélt sztorikat is - nincs ellenemre, ha a mai kornak, gondolkodásnak megfelelően változtatnak rajta. De ha egy klasszikus történetet próbálnak újraírni, akkor adjon valami pluszt - ne csak az legyen a készítő célja, hogy megváltoztatja a szereplő nemét/szexualitását/bőrszínét. 

Persze könnyen át lehet esni a ló túloldalára, ha az írók - rendezők - forgatókönyvírók - stb. csak a kvótákra figyelnek, vagy úgy próbálnak nagyobb kört megnyerni, hogy beleszuszakolnak a történeteikbe egy valamiben 'más' karaktert ezzel hódolnak a már divatnak mondható politikai korrektségnek.

Az összegzés összegzése: szükséges a PC, kellenek a mindenféle szempontból színes és különleges sztorik, karakterek, de azok legyenek hitelesek, nem csak üres bábok.

Mit gondoltok a témáról? 
Jöhetnek hozzászólások vagy külön bejegyzések - szóljatok és belinkelünk ;)

7 megjegyzés:

  1. "adjon valami pluszt" Na látod, én ezt hiányolom a legtöbb helyről!
    anno fanfiction íróként sok sablonnal dolgoztam, de mindig igyekeztem belevenni minden sztoriba 1-3 csavart, amitől nem lesz kliségyár az egész.
    Márpedig így tényleg csak szinte kvótának tűnik az egész, igen, vannak szociológusok akik szerint 5 %-nyi homoszexuális él minden társadalomban, de akkor a többi kisebbség miért nincs képviselve regényekben, vásznon többször?
    Teszem azt egyke legjobb barátot, vagy alkoholista szülők gyerekét kevesebbet olvasol - pedig mennyire sok lehet belőlük!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ez új infó volt, hogy írtál fanficeket, efölött eddig elsiklottam, vagy nem láttam amikor említetted :)
      Azért már bővülget a piac, szerintem egyre több könyvben jelenik meg alkoholizmus problémája, de még bőven van kényes téma.

      Törlés
  2. A tucat munka minden tekintetben és műfajban csak tucatmunka, és ez ellen egyre kevesebbet tehetünk, mert lassan elsilányodik minden. Az újítást valóban sokan csak annyiban látják, hogy kicserélik a szereplők nemi identitását vagy bőrének színét, és lehet valami így is szórakoztató, csak hát nem egyedi.

    A plusz hozzáadása mindig rizikós, lehet belőle Büszkeség és balítélet és a zombik is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igaz, na de azért (is) vagyunk mi, hogy megmondjuk mit érdemes olvasni :)
      Hú tényleg, azt még mindig nem láttam-olvastam, de nem is vonz :D

      Törlés
  3. A más vallások-kultúrák elfogadásához kapcsolódóan nekem a mormonos és amish-os könyvek jutnak eszembe, szerintem ezekre számos példát találni, csak hát az már más kérdés, hogy a téma érdekessége és a közösségek zártabb mivolta miatt írnak róluk, nem amiatt, hogy elfogadottabbak legyenek. De egy hasznos pozitívum, hogy ezáltal mégis azok lesznek, és tök jó, ha vannak információink róluk. Én pl Picoult amish-os könyvét, a Plain Truth-t (Egyszerű igazság) nagyon szerettem.

    Az LMBTQ-ról még a Bádogember is eszembe jutott! És ott legalább tényleg nem csak díszlet volt az egész, hanem csodásan kifejtett téma és árnyalt karakterek. :)

    Jó kis poszt lett, örülök, hogy mégis írtál utóvédként :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mormon vallásra jó példa Tara Westover memoárja is, bár az bennem az elutasítást erősítette (http://ittvalahol.blogspot.com/2019/01/tara-westover-tanult-lany.html).
      Tényleg a Bádogember, újra is akarom olvasni a nyáron (ezt is :D).
      Köszi!

      Törlés
    2. Tényleg, azt most ajánlották a Lapozz a 99-re adásban is, és felfigyeltem rá. Kár, hogy eltávolított inkább a témától. :/
      Bádogember ♥

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.