Kínos (?) vallomásaink

február 22, 2019
A legújabb Témázunk bejegyzésekben azokról az olvasmányainkról mesélünk, "amik valahogy kimaradtak az életünkből, pedig híresek/népszerűek/mindenki azt gondolja, hogy azokat is olvastuk már. Miért nem került rájuk sor, miért kerülnek el minket, vagy mi miért kerüljük őket?"
Jó példa erre, hogy nemrég megdöbbenve kérdeztem Pupitól, hogy még nem olvasott Zafóntól semmit? Valamiért úgy azonosítottam, hogy Zafón a kis blogos baráti körünk alapműve, amit mindegyikünk olvasott az elmúlt évek alatt. :) 
pexels

Ciki, hogy nem olvastam el az összes kötelezőt?

Röviden? Nem.
Kicsit hosszabban: én szakközépbe jártam, ahol hiába szerettem az irodalom órákat még így sem olvastam el az összes kötelezőt, és nem is kényszerítettek rá minket, mint mondjuk egy gimiben. Ennek hatására az egyetemen kezdtem el kényszeresen olvasni az Európa Diákkönyvtár sorozatban megjelent könyveket, volt hogy karácsonyra egy szép nagy kupac ilyen könyvet kértem/kaptam. Annak nagy részét sikerült is elolvasnom, mert megvolt bennem a késztetés, hogy megismerkedjek a nekem tetsző alapművekkel. Volt persze ami nem tetszett, volt amire már alig emlékszem, de volt olyan ami tényleg maradandó élményt adott.
A klasszikusokkal való ismerkedésem ekkor élte az 'aranykorát', ekkor ismertem meg Jane Austent, Louisa M. Alcottot, Wilde-ot stb. Egész sok 1001 könyv listás könyvet sikerült kipipálnom és jelenleg elégedett vagyok ezzel az állapottal. Biztos lesz még az életemben több klasszikus amit sorra kerítek, de pl. tudom, hogy nem fogom elolvasni a Háború és békét, vagy a Bibliát, mert nem érdekelnek.

Felülni a trendeknek, avagy a toplisták bűvöletében.

Könymolyságom elején könnyen elcsábított egy szép borító, vagy érdekesebb fülszöveg. Olvastam én Vörös pöttyös könyveket, chickliteket, épp ami menő volt. De egy-két év vagy X könyv után körvonalazódott, hogy mi nem fekszik nekem. Elolvastam a Szürke első részét, olvastam egy-két 'romantikus' new adult könyvet, csak hogy tudjam milyen. Nem tetszettek. Pedig tudom, hogy sokan imádják őket, könyvtárból is viszik, de engem nem kötnek le. De az se baj, ha neked tetszenek - én nem akarom megmondani mit olvass ;)
Igyekszem kiművelni magam több műfajban, zsánerben - nem csak a blog, a saját érdeklődési köröm, de a szakmám miatt is. Mindig öröm, ha régebben megjelent könyvek között találok valamilyen gyöngyszemet, ami vagy sosem volt a reklámok kereszttüzében vagy már elfelejtkeztünk róla. Ilyen volt pl. tavaly nekem az Északi fény Jennifer Donnellytől.
pexels

Guilty pleasure?

Sok kérdőívben az emberek a klasszikusokat jelölik be kedvenc könyvüknek (Az arany ember, Egri csillagok stb), ami persze a legnagyobb részben szépítés. A többség vagy nem olvas, vagy pont nem a klasszikusokat. 
Avagy a kicsit szégyellt olvasmányok, amiket szeretünk olvasni de nem szívesen villogunk vele. Igyekszem erről a fogalomról is leszokni, pl. az Agatha Raisin krimiknél emlegettem többször. Tény, hogy egy kaptafára készül már a 20x-ik rész, de mégis elolvasom, mert tudom mire számíthatok, van benne néhány poén, szeretem a hangulatát és ennyi néha épp elég. Tudom, hogy fél év múlva talán már nem is emlékszem a sztorira, de ugyanígy vagyok komolyabb művekkel is. De nekem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szórakoztasson, jól érezzem magam a világában, vagy ha annyira jó olvasmány úgyis megjegyzem a legfontosabb/érdekesebb jeleneteit, gondolatait.

Képregények - most komolyan?

Az utóbbi években egy kis projektem, hogy megismerkedjem a felnőtteknek szánt képregényekkel (a könyvtárunkon belül is lelkesen reklámozom). Hazánkban talán még annyira nem alapvető, hogy bizony ilyenek is vannak, de több kiadó is ráállt erre a piacra és tágíthatjuk az ismereteinket. Maus, V mint Vendetta, Gaimantól a Death, vagy a Blankets is mind ilyen 'alapművek'.

A többiek kínos vallomásai:
Pupilla, AnettAbstractelf, Shanara, Nita, Nikkincs, Nima

Utóvédkén is lehet csatlakozni! :)
Sister, Mandi, Vicky Heloise,

4 megjegyzés:

  1. Tényleg, pont most volt egy ilyen megdöbbent rákérdezés Zafónra! :D Én azóta kicsit el is felejtettem, de tényleg egy tipikus példa volt arra, hogy néha azt hisszük valamit esetleg blogos körben mindenki olvasott már. :)

    Pacsi, a Háború s béke nálam is olvasatlan marad, úgy érzem. :)
    "én nem akarom megmondani mit olvass" :"D

    "Sok kérdőívben az emberek a klasszikusokat jelölik be kedvenc könyvüknek (Az arany ember, Egri csillagok stb), ami persze a legnagyobb részben szépítés. A többség vagy nem olvas, vagy pont nem a klasszikusokat. " - emlékszel a Nagy Könyvre? Ott is egy nagy rakás kötelező jutott be a listába, és mindenki klasszikusokat jelölgetett... Ez sajnos szerintem azért van/volt, mert csomó nem-olvasó szavazott, akiknek alig van olvasott könyvük, és azok is a kötelezők... :/ Mondjuk szerencsére azért voltak kivételek, HP is bekerült, és a szórakoztató irodalom is képviseltette magát.

    A Blankets és a V mint Vendetta engem is érdekel!


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... nem vagyok én KönyvesBlog :D

      Jaj igen, az egy jó példa erre. 'Hú hát nem olvasok semmit, de beírom a kötelezőt, hogy ne maradjak szégyenben...'

      Blankets szeretném újraolvasni, talán majd magyarul :))

      Törlés
  2. Óh, igez Zafón egy időben nagyon népszerű volt a könyvesblogger körökben, de egyáltalán nem fura, hogy valaki nem olvasta, sőt olyan is akad, aki olvasta és nem tetszett neki. Én imádtam, és ajánlgatom is serényen, de eddig süket fülekre találtam. Sebaj! Egyébként én szakközépbe jártam, és ott sem nagyon kérték számon a kötelezőket, így is elég nagy elmaradással mentünk magyar érettségizni, szerintem én voltam az egyedüli az osztályban, aki elolvasta amiket feladott a tanár, még úgyis, hogy nem volt tétel, vagy nem volt belőle doga. Egészen strébernek tartottak, mert mindig a könyvtárba jártam, és kölcsönöztem ki a klasszikus kötelezőket, de csak azt olvastam el, ami tényleg tetszett is. Viszont ha említenem kell mint kedvencet, tuti hogy nem ebből választok, inkább előbb írom be a Szingli fejvadászt, ami minden egyes alkalommal megnevettet, mint Az Aranyvirágcserép, vagy a Homokember. Pedig azok is maradandó élmények voltak (upsz a blogomból ki hagytam ezeket fene!). Az viszont tök jó, hogy felnőttként megismerkedsz minden zsánerrel, így lehet megkedvelni egy-egy komfortzónán kívüli könyvet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó igaz, nincs olyan kedvencem ami mindenkinek tetszik :)
      Fura én nem olvastam akkoriban olyan sokat, könyvtárba se jártam - mindig a meglévőket olvastam többször, meg lassan gyarapodott az 'állományom' :D
      Igyekszem nyitni több minden felé, most már talán egész jól kijártam mi tetszik, mi nem, de jó érzés hogy tudok ajánlani, hozzá szólni több zsánerhez.

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.