Carlos Ruiz Zafón - Marina

A szerző Az elfeledett könyvek temetője sorozatával 2011 óta állandó helyet foglal el a kedvenc könyveim között. Az első rész nagyon megfogott, ahogy olvashatjátok a kis semmitmondóan lelkes és sok szóismétléssel operáló bejegyzésemben :D A folytatások is tetszettek, bár a történetük már a múlt homályába veszik (újraolvasás!), viszont arra konkrétan emlékszem, hogy a 3. rész vett le a lábamról. 

Ennek a regénynek az első változata előbb jelent meg (1999) mint a kultikus sorozat, ami igazán népszerűvé tette Zafónt. Az előszóban olvashatjuk, hogy több kalózkiadás után végre 2013-ban kapott normális megjelenést ez a rövidebb, elsősorban ifjúsági regénye.

Barcelona - forrás
A főszereplőnk egy kamasz, Óscar Drai, aki Barcelona egyik bentlakásos iskolájában tanul. Szabadidejében a környező utcákat járja, amik tele vannak régi, romos palotákkal, házakkal. Az egyik különösen megragadja, bemegy, és mint egy varázslatban csodálkozik rá a kiszűrődő zenére, a festményekre a falon. Egy buta lépése miatt később újra felkeresi a házat és a benne élő családot. Az idős apa és a fiatal, vele egykorú lány megtetszik neki és többször találkozik velük, otthonra talál náluk.

Marina és Oscar közös sétájuk során egy sötét kalandba keveredik, ami régi titkokról, Barcelona fénykoráról és néhány különös emberről szól. Hátborzongató titkokra derít fényt a két fiatal, amik átvisznek a mágikus realizmus talajára. Közben - mivel két kamaszról van szó - megjelennek a bimbózó érzelmek is, ám nem kell félni, ez a szál is olyan 'zafónos'.
"Újra felhangzott a különös zaj. Ellenséges volt. Ártalmas. Átható, gyomorforgató rothadásszag kísérte. Úgy áradt felénk a sötétből, mint egy vérszomjas vadállat lehelete. Tudtam, hogy nem vagyunk egyedül."
Elhagyatott barcelonai állomás - forrás
Megjelentek már ebben a könyvében is, azok a dolgok amik miatt szerettem a szerző korábbi könyveit is: Barcelona, az atmoszféra amit teremt, érdekes élettörténetek, rejtélyek.
"A bozót és az elhagyatottság birtokba vette a palotákat is, amelyekben úgy lebegtek az emlékek, akár a lomhán felszálló köd."
Sajnos, ami miatt le kell vonnom egy csillagot: tele van ismétlésekkel, kissé buta megoldásokkal (spoiler: Oscar tudja, hogy valami veszélyes ólálkodik odakint, de ő azért bánatában elmegy egyet sétálni a temető felé…). Értem én, hogy ifjúságinak szánt a történet, de azért az, ahogy minden fontos szereplő leül és elmeséli az élete történetét az épp megismert két fiatalnak, az már egy idő után eléggé bosszantott.
Ettől függetlenül Zafón olyan író, hogy még ezek ellenére is nagyon élveztem a könyvet - ajánlom ha szeretnétek megismerkedni vele, vagy ha már olvastatok tőle ;)

4/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Marina
Oldalszám: 266
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Lelkünk ​padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém.1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina. A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni, nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg. A síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete. Óscar és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és vérfagyasztó kalandokba keveredik. Ruiz Zafón fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt, amelyről a bevezetőben bevallja, hogy a legnehezebben kategorizálható és egyben a legszemélyesebb regénye.

Megjegyzések