Eleanor Catton - A fényességek

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre a megjelenéskor, nem is volt kérdés, hogy meg kell vennem, de ezután sokáig elrettentett a hossza - ez egy buta könyvmoly/blogger betegség, hogy nincs kedvem hosszú könyvekhez, mert az alatt több röviddel is végezhetnék - ezért a szabadságom hetére időzítettem. Naivan azt gondoltam akkor majd elolvasom. Aha... kb a negyedét sikerült az egy hét alatt abszolválni, oké lusta is voltam hozzá, inkább filmeket, vlogokat néztem helyette.

A kezdet nehéz volt, mert nagyon aprólékos, és nehezen lendültem bele: minden szereplőről lélektani mélységű karakterábrázolást kapunk, amit más regényekben tettekkkel, egy-két odavetett jellemzéssel küszöbölnek ki az írók, maximum maguknak ábrázolják ilyen alaposan - jobb esetben - a szereplőiket. Eleanor Catton a régi idők, lassú folyású regényeit vette példának és ebből kanyarított egy álviktoriánus, új-zélandi krimit.

Az első 300-400 oldalt legyűrve jobb volt a helyzet, mivel alaposan megismerhettem a szereplők jellemét (egy kis gúnyos felhanggal olvassátok ezt a mondatomat ;) ), ezután végre kezdett valóban történni is valami. De persze lassan, de ez is felüdülés volt a korábbiakhoz képest!
Az írónő amúgy több mankóval is szolgál a hosszú cselekmény során, mert többször összefoglaltatja egy-egy szereplővel az adott helyzetet, a feltárt titkokat.

Az alaphelyzet az, hogy 12 különböző társadalmi állású és nemzetiségű férfi gyűlik össze Hokitika egyik szállójának különtermében. Ide toppan be Walter Moody, aki Londonból kerekedett fel, hogy vagyont szerezzen aranyásással. A férfiak beavatják az idegent, így minket is - több nézőpontból, időrendileg ugrálva ismerjük meg azokat az a szereplőket és eseményeket, amik egy ember eltűnésével, egy ember halálával és egy prostituált eszméletvesztésével csúcsosodtak ki.

A 'nyomozás' során megismerhetünk több különféle élettörténetet, sorsot, és egy kicsit betekinthetünk Új-Zéland kolonizált világába is, aminek az egyik érdekessége az aranyláz az 1800-as években.
"– Hallottam valahol, hogy az új-zélandi bennszülöttek szerint amikor meghalunk, a lelkünkből csillag lesz.
– Eddig még ez a legnyomósabb érv, amit hallottam, amellett, hogy az ember felcsapjon bennszülöttnek."

forrás
A sok szereplő mind-mind más részletét ismeri jobban a rejtélyeknek - van itt bőven árulás, félrevezetés, pénzhajhászás és még egy kis romantika is. A könyv vége felé a fejezetek egyre rövidebbek lesznek, a legutolsó oldalakat kapkodva, gyorsan lehet olvasni - ilyen érdekes szerkezetű regényt még sosem olvastam!
A rejtély megoldása elmegy, nem eget rengető, mert több információmorzsát már mi is kikövetkeztethettünk. A könyv végére visszatérünk a múltba, hogy minden szál el legyen varrva (bááár az egyik női főszereplő /A.W/ családjáról és múltjáról még mindig nem tudunk semmit).

A horoszkópok és a csillagállások - elvileg - fontos szerepet kapnak a könyvben, erre utalnak a rajzok, fejezetcímek, de én semmi pluszt nem kaptam a sztorihoz. A végén a gyengébbek kedvéért megmagyarázhatta volna az írónő, hogy mi is volt a célja ezekkel - de akkor lehet nem kapott volna Booker díjat...
A wikipédia szerint a 12 főszereplő férfi képvisel egy-egy horoszkópot és a fejezetcímek arra utalnak, hogy ki kap épp hangsúlyos szerepet az adott részben. A 'mellékszereplők' pedig egy-egy égitestet képviselnek, így alkotnak épp párokat. Amire nem kaptam választ és egy kicsit misztikus volt az Emery Staines és Anna Wetherell kapcsolata (spoiler: olyan mintha össze lenne kötve ez a két ember, amikor megtalálják ES-t vele itatnak ópimot de ez Annára is hatással van - ez nagyon érdekes volt, meg hogy Anna érzi hogy ES életben van, meg alá tudja írni a papírt - ez kicsit fura hogy nem lehet jobban kifejtve.)

Hokitika 1870-ben, wiki
Felemás érzéseim vannak a könyvvel - a sztori viszonylag érdekes volt, de a hossza és a vontatott kezdet levon az olvasmányélményből.  Amennyire vártuk ezt a könyvet, (mint ahogy én az S.-t is), nem lett akkora durranás. Nem volt annyira rossz, mint amitől az elején tartottam, de mindezt rövidebben is meg lehetett volna oldani. Nekem nem nyújtottak olyan sokat a 'töltelék'-részek - gondolok itt a részletes elemzésekre és a horoszkópos részre.
Akkor olvassátok, ha tényleg el szeretnétek merülni egy történelmi regényben és van hozzá időtök is, ráhangolódni, órákig benne lenni a sztoriban!

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: The Luminaries
Oldalszám: 944

Borító: 5/5

Fülszöveg:
"Eleanor Catton fordulatos, hömpölygő története kerek százötven évvel ezelőtt, az új-zélandi aranyláz idején játszódik, a szigetek legtávolabbi csücskében, ahol szövevényes bűnügyre derül fény. De vajon tisztában vannak-e azzal a tettesek és az áldozatok, hogy mindez csak éppen ennél a csillagállásnál történhetett meg éppen így?
Egy sötét ügy és egy bravúros nyomozás Mars, Vénusz és a többi bolygó képviselői a kaotikus, világ végi településen: miután elolvastuk ezt a csodálatos regényt, garantált, hogy a saját horoszkópunkra is más szemmel nézünk!"

Megjegyzések

  1. Le a kalappal, hogy végigtoltad! :D Akkor végül is annyira nem volt vészes? :)
    engem rettentően fel tud bosszantani, amikor egy szerző indokolatlan szófosása értékes órákat vesz el az életemből. Van úgy, hogy van értelme hosszan fejtegetni valamit, de néha annyira öncélú... Pl. Franzen is ilyen író.
    Sokkal pörgősebb könyvre számítottam, szerintem elég hülye vagyok, hogy nem olvastam értékeléseket (direkt!!!), mielőtt megvettem a könyvet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, neked meg a Biokóhoz!! :D
      Hát az elejét leszámítva már annykira nem, csak meg kellett küzdenem vele.
      A fülszöveget is elolvastam most újra, és hát nem annyira "fordulatos", de hömpölygő :D

      Törlés
  2. Én mondjuk a Monte Cristóval is megküzdöttem, amit sokan utálnak (három kötetes kb 1000 oldal) és szerencsére nem küzdelemnek éreztem. Szerintem ezekhez a könyvekhez meg kell találni a megfelelő pillanatot és azzal meg egyetértek veled, hogy van bennünk valami fura érzés ilyen könyvet olvasva, hogy úristen, nem haladok, meg csak egy könyvet olvasok egész hónapban ... milyen hülyeség, nem? :))
    Azt hiszem én majd télre becélozom, aztán meglátjuk, max kérek szabit, hogy könyvet olvashassak zavartalanul :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)