Cecilie Enger - Anyám ajándékai

A molyon böngészve bukkantam erre a könyvre, amiben norvég Cecilie Enger újságíró saját családjának állít emléket. 

Édesanyja Alzheimer-kórban szenved, a könyv elején megmutatja milyen volt felszámolni a közös családi otthonukat, rengeteg tárgytól megszabadultak, vagy elajándékozták.

Cecilie egy fiókban az anyja karácsonyi ajándéklistáit tartalmazó füzetre bukkan, amiben 1963-tól 2003-ig szerepel, hogy ki mit kapott karácsonyra a családból. Ez beindítja benne az emlékezést, és emléket állít családjának ebben a könyvben. Az időben ugrálva, egy-egy tárgyhoz kapcsolódva mesél erről az érdekes, művész-lelkű norvég családról, akinek tagjai között volt színésznő, festő, verselő vénkisasszony is. 

Furcsa volt ennyire megismerni egy valóságos családot, de ami a könyv lényeg - az emlékek, azok elvesztése, az ajándékok szerepe és a boldogság megragadása. Legalábbis nekem ezek voltak fontosak. A norvég társadalomra, politikai életre vonatkozó részekkel nem tudtam mit kezdeni, érdekes adalékok voltak csupán a fentiekhez.
"De ha vissza kellene néznem az életemre, hogy kijelöljek egy boldog pillanatot, akkor azt is tudnám, hogy az a pillanat ott maradt a múltban. Hogy soha többé nem hatna ugyanyazzal az erővel. És ez nagyon fáj."
forrás
A könyv másik fontos része az Alzheimerrel való küzdelem, nincs annyira részletesen bemutatva, mint a Megmaradt Alice-nek c. könyvben, de talán épp ezért nem taglóz le annyira. Cecilie őszintén mutatja be, hogy élte meg anyja betegségét, milyen fájdalommal járt az hogy sokszor nem ismerte meg, vagy gorombaságokat vágott a fejéhez. Végtelenül szomorú sors ez mindenkinek.

A komoly téma ellenére nem nyomasztó a könyv, tele van érdekes emlékekkel, történetekkel, amiből megismerhetjük egy család életét. 

Elgondolkoztam, hogy nekem mennyi olyan tárgy van amihez ennyi emléket tudok kötni, amihez annyira ragaszkodom, hogy az Északi sarkon sem hagynám ott... szerencsére nem olyan sok.

A könyv decemberben jelent meg, érdekes lett volna karácsony előtt olvasni az ajándékozás témája miatt... 
"Ezt azért kapod, mert szeretlek, és mert a szüleim vették Olaszországban, ahol a mézesheteiket töltötték a húszas években. Ezt azért adom neked, mert a lányom vagy, és mert a nagyanyám bátyja, Johannes fizette a kaliforniai aranybányákban véres verejtéke árán megkeresett béréből. Mert egy csodaszép régiségboltban találtam, mert gyermekkoromban magam is olvastam, és sohasem felejtettem el. Ezt azért adom neked, mert mások irigyelni fognak érte. Ezt azért adom neked, mert én is örököltem, és nem akarm, hogy eltűnjön a családból. Ezt azért adom neked, mert én sohasem használtam. Ezt azért adom neked, mert elköltöztél otthonról, és azt mondtad, szeretnél egy ilyet. Ezt az örökséget azért adomn neked, mert az anyám meghalt, és emlékszem, mennyire tetszett neked."
4/5

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Mors graver
Oldalszám: 240
Ár: 2800 Ft
Borító: 5/5*

Fülszöveg
"Ez a regény egy norvég középosztálybeli család története a századfordulótól napjainkig: Cecil Enger családjáé. Szerető közelségben, mégis ironikus távolságtartással mutatja be őket.
A családtagoknak fel kell számolniuk a régi családi otthont, mert anyán elhatalmasodott az Alzheimer-kór. Egy gondosan összekészített papírköteg azonban megússza a nagy selejtezést. Ezek anya karácsonyi ajándéklistái. Pontosan részletezi bennük, hogy mit vásárolt, mit készített, kinek mit adott és kitől mit kapott a család, ily módon lesznek a listák a szülők, testvérek, nagynénik közötti családi saga vezérfonalává. A családi sagából megismerjük anya útját, szeretett személyiségének drámai felmorzsolódását a betegség évei alatt, a bánatot és keserűséget, melyet mindennek a feldolgozása hozott magával, hogy végül ez a nagyon személyes regény megszülethessen.
Nemcsak letehetetlen olvasmány hanem, – mivel a szerző újságíró – jól megírt társadalmi és politikai mikrotörténelem Norvégiáról, s egyben kivételes antropológiai vizsgálódás is az ajándékozás mibenlétéről."

Megjegyzések

  1. Tök jó, hogy írtál róla, már vártam! :)
    Szerintem továbbra is marad a listámon, érdekesnek tűnik, bár kicsit lehangolónak is - mondjuk az megnyugtató, hogy azt írod, hogy nem nyomasztó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na örülök, hogy akkor sikerült kicsit megerősítenem téged. Szerintem tetszene, tényleg nem értvágós!

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)