Angela Carter - A kínkamra és más történetek


Két éve olvastam először erről a könyvről Amadeánál, idén nyáron az írónő másik magyarul megjelent könyve (Esték a cirkuszban) a kedvencem lett, de akkor még eszembe se jutott, hogy ő a szerzőjek ennek a furcsa című novelláskötetnek is. Ezen a hétvégén a nátha ledöntött, így rengeteg időm volt olvasni, a Roald Dahl Matildája után véletlenszerűen kezdtem bele épp ebbe.

A kötetben 10 novellát találunk, amik mind régi meséket mondanak el újra - a Kékszakállú herceg vára, a Csizmás Kandúr, Piroska, a Szépség és a Szörnyeteg története elevenedik meg kicsit modernizálva és kifacsarva.

tumblr
A legtöbb novella komor, tele van bujasággal vagy agresszióval, kivétel a Csizmás Kandúr története, ami Boccaccio Dekameronjának pajkosságát idézi. 
A címadó novella volt talán a legjobb történet - egy fiatal, naiv lány hozzámegy egy márkihoz, aki elviszi a kastélyába, majd magára hagyja, hogy a lány rábukkanjon a férje sötét titkára. 

Tetszett még a két Szépség és a Szörnyeteg történet is, mindkettő kicsit másképp mutatta be a történetet. A hóleányon csak döbbentem néztem, csak pár oldal, de nagyon elvont (női féltékenység fellobbanása ezt értem, de a férfi miért becsteleníti meg a szerencsétlen hóleányt?). 

Erős kötet lett ez, tele van megfejtésre váró mondatokkal, helyzetekkel, amikre - ahogy többen is írták már előttem - egy egyetemi szeminárium kéne. Mindben a nőiség, a szüzesség, ártatlanság elvesztése, a férfi-női kapcsolat kerül előtérbe. 

Mágikus teremtmények jelennek meg, agresszió, vér és rózsák, vámpírok és bestiák - furcsa kötet. Ajánlom azoknak, akik szeretik a klasszikus mesék átformált verzióit.
"Nem tőle féltem; inkább magamtól. Úgy rémlett, újjászülettem semmit el nem áruló szemében, ismeretlen alakokban születtem újjá. Alig ismertem magamra arról a képről, amit rólam festett, és mégis, és mégis – nem lehetett-e a durva igazságból egy szemernyi benne? És a tűz vörös fényében észrevétlenül újra elpirultam arra a gondolatra, hogy talán azért választott engem, mert ártatlanságomban a romlottságra való ritka tehetséget érezte."
(Most csak átrohantam a könyvön, de szeretném majd valamikor újraolvasni és kicsit jobban felfejteni a Carter meséinek lényegét.)

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1993
Eredeti cím: The Bloody Chamber and Other Stories
Oldalszám: 222
Ár: antikvár
Borító: 1/5 - Komolyan szinte az össze borítója tragikus ennek a szerencsétlen könyvnek... és nem csak a magyar kiadásé!

Fülszöveg:
"Angela Carter mesét mond. Régen hallott tündérmeséket öltöztet új köntösbe, gyermekkorunkból ismerős figurákat elevenít meg, s a százszor elmondott történetek ismét felkeltik érdeklődésünket, mert a szerző új, gazdagabb értelmet ad nekik. Néha csak csavar egyet a mese fonalán, máskor teljesen új megvilágításba helyezi a történetet. Mestere a környezet költői ábrázolásának. Az erdők, melyekbe elvezeti olvasóját, igazi kelta erdők: sűrűek és titokzatosak, ahol az elővigyázatlan utazóval minden megtörténhet, ahol a mesék száműzött alakjai háborítatlanul élhetik világukat. Akár az ódon kastélyok vastag falai között, ahol az elmaradhatatlan varázstükrök minden titkok tudói. Ebbe a birodalomba vezet a fiatal és romlatlan lelkek útja, mert csak ide, ezekbe a sötét erdőkbe és ezekbe az ősöreg kastélyokba vihetik el a megváltást, hiszen ők a civilizációban már régen csak nevetség tárgyai."

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett (már ha lehet tetszésről beszélni e könyv kapcsán).

    VálaszTörlés
  2. A hóleányról (mondjuk, a többi novelláról is) szívesen meghallgatnék vagy elolvasnék egy értő elemzést. Bocsi, ez az előző kommentből maradt le.:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)