Richard Adams - Gesztenye, a honalapító

Már nem is emlékszem kinél láttam ezt a könyvet és győztem meg magam róla, hogy ezt az angolszász klasszikus mesét nekem is el kell olvasnom. 

Tavaly ősszel érkezett meg egy csere útján ez a csodaszép keményborítós, illusztrált - elég vaskos - kötet. Mielőtt nekiálltam volna, már az érkezésekor elgyönyörködtem Aldo Galli illusztrációban, amikből jó néhány található a fejezetek között. 

Jó ideig eltarthat, amikor a szülők ebből olvasnak fel a gyerekeiknek, nekem egy egész hetet felölelt mire Gesztenye és barátainak kalandjainak végére értem.

tumblr
Vakarcsnak (Gesztenye öccse) látomása támad, amiben a tanyájukat elpusztítják. Olyan erős késztetés lesz úrrá rajta, hogy meggyőzi Gesztenyét, és ő még néhány vállalkozó szellemű nyulat, hogy hagyják el a szülőhelyüket. Sok-sok kalandban lesz részük, míg elérik azt a dombot (Watership), amit látott Vakarcs a látomásában, ahol végre megpihenhetnek. Átúsznak egy patakot, patkányokkal küzdenek, látnak aszfaltozott utat, és vasutat, összebarátkoznak egy sirállyal és néhány más nyúltanyával is megismerkednek. 
"A nyulak (Lockley úr szerint) sok mindenben hasonlítanak az emberekhez. Abban a kipusztíthatatlan képességükben például biztosan, amellyel felülkerekednek a katasztrófákon, s rábízzák magukat életük sodrára, hogy az segítse át őket rémületeken és veszteségeken."
A kalandjaik váza ismerős lehet más regényekből, bevett fordulatokat dolgoz át az író: a fiatal csapat a helyét keresi az életben, Gesztenye kivívja a helyét a nyulak között, mint vezető, találkoznak más csoportokkal, meglátják mi működik-mi nem és megalapozzák a saját életüket. 

A pláne az egészben, hogy nyulakról van szó, nem teljesen antropoformizált nyulakról - szóval nem Beatrix Potter bájos ruhás állatkáit kell elképzelni, hanem valóságosabb állatokat, akik kommunikálnak egymással, tanulnak a világról, de az emberi dolgoktól idegenkednek, az ösztöneiket használják. Érdekes volt, hogy vannak saját legendáik, istenük, és sokat mesélnek egymásnak - ez (is) összekovácsolja őket. A cselekményt több nyúlmese is megszakítja, de ezek nem voltak kerülőutak, élveztem ezeket is. 
Nagyon tetszet, ahogy a természetet leírta, erős hangulatot teremtett vele az író, (bár néhol emiatt vált vontatottá a cselekmény).
'ha elkapnak, megölnek. de ahhoz előbb el kell kapniuk'
 tumblr
Ami miatt levontam egy pontot, és molyon az értékeléseket nézegetve többen is felhozták, hogy elég hosszadalmas a könyv, részletes, néhol szájbarágós. Ezért nem is mondom, hogy tényleg csak gyerek-ifjúsági, bár lehet a gyerekeknek még több türelmük van hozzá (vagy csak én agyalok mindig azon a hosszú könyveket olvasva, hogy ez az alatt az idő alatt mennyi mást olvashatnék. hülyeség tudom). Belemerülős olvasmány, nem lehet vele türelmetlenkedni.
Ami erőssége, hogy különböző korosztálynak mást ad - a gyerekeknek egy nyuszis kalandregényt, az idősebbek már a társadalkritikára is felfigyelhetnek, illetve a szépirodami stílusra.

tumblr
Az író elkészítette a folytatását is, ami Tales from Watership Down címmel jelent meg, és novellákat tartalmaz (ezzel meg szeretnék próbálkozni angolul). Készült belőle persze rajzfilm is, pl.: 1978-ban, amit szeretnék majd valamikor megnézni. A könyvet meg továbbadom öcsémnek, talán megbírkózik vele. :)

4/5

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Watership Down
Oldalszám: 416
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Részlet

Fülszöveg:
saját kép
"Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.
Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulásól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát."

Megjegyzések

  1. De szép! Nem is tudtam, hogy illusztrált :) Egyszer én is el szeretném olvasni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)