Baráth Katalin - Az arany cimbalom

Egy korszak lezárul... talán tudat alatt ezért is húztam eddig ennek a könyvnek az elolvasását?

Dávid Veronnal még 2010-ben (úristen de régen!) ismerkedtem meg, a pesti kirándulás alkalmával szereztem be A fekete zongorát Múzeum körúton. Emlékszem a metrólejáróban is ez a szép lilás borító kacsingatott rám, meg a könyves blogokon is sokat olvastam róla. 
2011-ben, 2012-ben menetrendszerűen érkezett két folytatás (A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa), majd egy év kihagyással a tavalyi Könyvhétre jelent meg Veron utolsó kalandja. Hosszabb is az előzőeknél, és egészen más, mint a korábbiak. 

A regény megtévesztő módon nem Veronnal, hanem egy 1868-as téli éjszakával indul - egy betyárbanda épp a pesti gyorsvonatot igyekszik kisiklatni, hogy a pénzt lenyúlják belőle. Megismerjük Csonka Ferkót, a ficsúr Szerváczot, a kölyök Bödőt, Hókát, egyből egy izgalmas kalandba csöppenünk. 

Aki még nem olvasta a 3. kötetet annak spoileres lehet az alábbi bekezdés ;)
Veron végül megtalálta a helyét Pista oldalán, már házasok, külön lakásban élnek, sőt Veron hét hónapos terhes. Úgy tűnik minden rendben, ám egy nyári reggel Veron Zentára indul egy régi ismerőséhez, de már nem jut haza. Pista kétségbeesetten keresi, a Dávid família férfi tagjaival egyetemben, végül bevonnak több embert is, és több szálon elindul a nyomozás.

A regény oda-vissza vált a jelen (1914 nyara) - ami nem kevésbé feszült időszak - nem csak Veron eltűnése miatt -, a monarchia épp készül elindítani az első világháborút - és az 1868-69-es év eseményei között. Megismerjük a híres betyárt, Rózsa Sándort, a társait, a legenda hétköznapi arcát. 

A regény cselekménye elég zárt, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy nem olyan mozgalmas mint a korábbiak, de lehet csak az emlékeim csalnak meg. Nem játszódik olyan sok helyszínen - Ókanizsa, a tanya, és néhány múltbeli helyszín. A régi szereplők, kapcsolatok felderítésén van a hangsúly, néhány elég nyilvánvaló volt, most szinte minden részletre rájöttem magamtól. 
Végig az járt a fejemben, hogy most búcsúzom Verontól, és talán azért sem rajta van most a hangsúly, hogy könnyebben elengedje a hűséges olvasó? :)

Amit megszoktam az előző részekből - a nyelvi humort, a tájszavakkal dúsított szöveget, az megvolt, de hiányoltam azt hogy csak Veronról szóljon. Érdekes volt ettől függetlenül a betyárvilág megelevenítése, és szerettem olvasni.
A Dávid Veron sorozat mindig a kedvencem marad, érik az újraolvasás. Kíváncsian várom Baráth Katalin mibe vágja bele legközelebb a fejszéjét ;)

4/5

Az író beszél a könyvről a blogján

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Dávid Veron 4.
Oldalszám: 440
Ár: 3480 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
"1914 fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra.
A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött.
Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe kerül. Talán már nem is lesz életben, mire a Monarchia és Szerbia békét köt…"

Megjegyzések