Andrea Molesini - Nem minden mocsok bécsi

Katacitánál láttam meg először ezt a könyvet és éreztem, hogy nekem ezt olvasnom kell! :) A szerzőről botor módon azt hittem nő (Andrea), de a könyv hátsó füléről egy pipázó úriember nézett rám, akinek mint kiderült ez az első, felnőtteknek szóló regénye.

A könyv filmszerű 'előhanggal' kezdődik: 1917 őszén egy osztrák katonai csapat érkezik a Spada család villájához, megszállják a házat és a falut. 
Az elbeszélő Paolo, a 17 éves árva fiú, aki a villában él nagyszüleivel, nagynénjével Donna Mariával, és a kiszolgáló személyzettel. Nagyon tetszett Andrea stílusa, szépen bemutatott mindenkit - a nagypapát, aki szeretett nagy életbölcsességeket megosztani a fiatalabbakkal; az ellenálló, matematikus nagymamát; a szintén árva Maria nénit, akire rábízták a villa vezetését. A kiszolgáló személyzetük még érdekesebb: Teresa a szakácsnő, régi bútordarab a családnál, a könyv humorforrását az ő beszólásai szolgáltattatták (volt hogy percekig nem bírtam abbahagyni miatta a vihogást), a lánya Loretta buta kis parasztlány. A sánta, nagydarab intéző, Renató, aki mint később kiderül többet tud a harcokról mint amennyit gondolnánk. És ott van Paolo első szerelme, a vörös hajú, démoni lány, Giulia, aki valami botrány elől menekülve jött Velencéből Refrontolóba.

A Battaglia-Spada villa, amit 1917. nov. 9-én elfoglalt a
német sereg egy csapata, forrás
A regény kb fél év eseményeit öleli fel, megismerjük milyen lehetett az életet a megszállókkal teli házban, faluban. Milyen volt várni a híreket a frontról, az ellenállás szervezkedéseiről. 
Közben Paolo egyre többet ért meg a világból, felnőtté válik ez alatt az időszak alatt. Megtapasztalja a szerelmet, a féltékenységet, a háború mocskát, látja halált több formában. 
"Egy égő repülőgép, egy lelőtt fülemüle, egy megölt ló: ebédnél másról sem beszéltünk. A halál képe szörnyűbb, ha valami szép és nemes hal meg, valami, ami repül, énekel, fut. A néni elmesélte, hogy beszélgetett erről a báróval. Azt mondta, hogy a németek kék szemű, sima bőrű fiúcskának látják a halált, akinek enyhe szappanszaga van. Mi ellenben nőnek képzeljük, szépnek és jól öltözöttnek. 
− Mert nekik „der Tod”, nekünk „la Morte” – zárta rövidre a nagypapa, aki elveszítette a türelmét, ha más filozofált."
Nagyon tetszett a magyar fordítás, Teresa, a falusiak tájszólásban beszélnek, amit néhol kicsit erőltetve (vagy csak egy számomra ismeretlen magyar tájszólást dolgozott bele Nádor Zsófia. A kedvencem a csimota elnevezés, meg persze Teresa megszólalásai. 
"Terese rosszul leplezett megvetéssel nézett rám. – Ezek a ganébárók… Hát nekem osztán nincs fogalmam róla, mit akarhassanak… Tíz perce túrják itt nekem, a vájdlingokat, az a császárképű bajuszmók aszongya, ha nem találhassa, amit akar, hát szimatoskodni fog a fölházban is, az istenverte bajuszmókja! ...– Eltökítenek itt nekem mindent, nem bírják kiköpni, mit keresnek, a kutyák!
– Én tudni – szólt csupabajusz a nagypapára emelve hatalmas, égszínkék szemeit.– Lelencjóska-bajusz – dörmögte a nagypapa. – Mit kerestek?"
forrás
A cím arra utal, hogy nem mindig onnan jön a támadás, ahonnan várná az ember. A régi rendszert már nem tisztelik, felváltja az új, amit ki is mond Maria néni - eltűnik az udvariasság, a hagyomány a világból. 
A könyv végére felpörögnek az események, a korábbi, kedélyes, komikus történet átcsap kalandba, és tragédiába. A könyv befejezése is jól el lett találva, nincs rózsaszín befejezés, de mégse töri meg annyira az olvasó lelkét. Nagyon tetszett nekem ez a könyv, az érzelmi hullámzásaival, a villabeli élettel, az életszeretetével - kicsit a Tolvajok telére emlékeztetett, de annál kevésbé komor.
"A néni szerint minden könyv, amely méltó erre a névre, szüntelen vándorlásról mesél, mely a folyóvizek csillogásához hasonlatos. – Nem az úti cél számít… én nem azért olvasok, hogy megtudjam mi a vége… a csillogás, mely elvakít az út mentén, azt szeretem."
5/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Non tutti i bastardi sono di Vienna
Oldalszám: 352
Ár: 3250 Ft
Borító: 5/5
A könyv a kiadó oldalán
A Spada villa valóban létezik Refrontolóban, és elfoglalta a német sereg

Fülszöveg:
Andrea Molesini
forrás
"A venetói Villa Spadát 1917 őszén, a caporettói vereség után elfoglalja az osztrák hadsereg. A villa lakói különbözően reagálnak arra, hogy fogollyá váltak saját házukban: a matematikus nagymama makacs hallgatással igyekszik megtörni az ellenséget, az évek óta nem létező regényén dolgozó nagypapa bölcs mondásaival szórakoztatja a ház népét, a szomorú és szenvedélyes Maria néni pedig egyre közelebb kerül a megszállók parancsnokához. Mindeközben az ellenállásban is részt vesznek, titkos információkat juttatva el az angolokhoz, s a nemrég felfogadott sánta intézőről kiderül, hogy jóval több, mint egyszerű gondnok…A történet mesélője a tizenhét éves, árván maradt unoka, Paolo, aki a Nagy Háború alatt találkozik először a szerelemmel, a féltékenységgel, a bosszúval, és megérti, hogy a győzők és a legyőzöttek egyazon tragédia áldozatai, mely nemzeteken és családokon átívelve senkit sem kímél.Andrea Molesini könyve egyszerre egy fiú felnőtté válásának története, háborús regény és lebilincselően izgalmas kémtörténet. A tárgyi világ, a helyszínek, az ételek, az utcán terjengő szagok aprólékos ábrázolásával a szerző érzékszervi közelségbe hozza a háborús időket, a különös érzékenységgel megírt párbeszédek pedig a szereplők pszichológiai motivációit tárják föl. Az eleinte lassan hömpölygő szöveg a megszállás mindennapjaiba, a villa lakóinak életébe nyújt bepillantást, majd a végéhez közeledve drámai és feszült, sodró elbeszéléssé válik, végig megtartja azonban az egyensúlyt komikum és tragikum között, hol sírásra, hol nevetésre késztetve az olvasót."

Megjegyzések

  1. Nagyon örülök, hogy így tetszett! :)
    Az meg tök jó, hogy találtál képeket a villáról, nekem eszembe se jutott keresni, de sokkal kisebbnek képzeltem :D
    Haha, az Andreának még én is bedőltem, pedig rég tudom, hogy pasi név az olaszoknál, hát mindegy.
    Az írót nagyon irigylem, hogy Velencében lakik, a könyv vége felé drukkoltam ezerrel, hogy hátha eljutunk oda is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én se számítottam rá, hogy igazi - rákeresek mondom hátha van vmi villa Refrontoló környékén, és volt :D
      Na én most megjegyzem :D
      Igen kíváncsi voltam én is, hogy Velencét belevonja -e jobban, talán majd egy következő könyvében, figyelek majd rá ezentúl!

      Törlés
  2. Ú, most már tuti, hogy nekem is kell - megfertőztök Lányok! :) Egyrész vh-s történet, aztán olasz, no meg a Tolvajok teléhez hasonlítod, szóval tuti befutónak tűnik :)
    Az Andreát egy életre megtanultam anno, mert szegény nővéremen gyerekként sokat viccelődtem, hogy az ő neve az olaszoknál pasinév :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem neked is nagyon tetszene!! :)
      :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)