Salla Simukka - Vérvörös (Hófehér-trilógia 1.)

Idén tavasszal jelent meg ez a könyv, akkor még nem figyeltem fel rá, pár hete a friss megjelenések között böngészve bukkantam a Hófehér c. kötetre, aminek egyből megfogott a borítója. Utánanéztem és rájöttem, hogy a sorozat második részét néztem ki, szerencsére egész gyorsan sikerült a könyvtárból kivennem ezt a helyes kis könyvet. (Egyre több 'északi' íróval megismerkedem, és egyre jobban tetszenek :))


Salla Simukka (micsoda név :)), egy young adult krimit írt (szerencsére nincs semmi amerikai YA klisé a történetben), ügyesen keveri a felnőtt krimi és egy ifjúsági történet arányait.

pinterest
Főszereplőnk Lumikki (finnül Hófehérke) egy 17 éves svéd lány, aki Finnországban, Tampere nevű 'városban' jár egy elit művésziskolába. Egyedül lakik, szüleitől kiharcolta, hogy elköltözhessen és egy kis albérletben éljen. Nem átlagos lány - igyekszik kerülni a feltűnést, kiélesedtek az érzékei, amit később a nyomozás során remekül ki tud használni. A könyvben csak sokára tudunk meg valamit a múltjáról, hogy miért ilyen óvatos, mi is történt vele gyerekkorában.
"– Ja persze, én vagyok Hercule Poirot és Lisbeth Salmander eltitkolt gyermeke – válaszolta Lumikki, és a szeme se rebben, amikor leült a gép elé, a Kasper által széles gesztusokkal felkínált helyére."
pinterest
A lány belekeveredik három osztálytársa balhéjába, ami egy sokkal nagyobb ügylet, mint ahogy sejthető. Véres pénz, drogmaffia, beépített emberek... Nem tizenéveseknek való ügyek, Lumikki mindezek ellenére remekül helyállt, egy erős, példakép-jellegű karakter. A fenti idézethez hűen tényleg van hasonlóság A tetovált lány és Lumikki között. Nekem nagyon szimpatikus karakter volt, annak ellenére, hogy kb a szöges ellentétem (nem csak a kv-ivásban).

Ügyesen belefonta a Hófehérke történetet is, vannak idézetek a Grimm-meséből, amik a történethez kapcsolódnak, és a könyv végére Lumikkiből is Hófehérke lesz egy időre :)
"A kávénak kávéíze volt. Nem is vágyott másra. Ki nem állhatta a világszerte szopogatott, hülye és túl édes csokis-mogyorós-fahéjas-vaníliás divatkávékat. Legyen minden az, aminek lennie kell: a kávé fekete és erős, a dolgok egyszerűen csak dolgok, a lakás pedig lakás."
"Néha mostanában is azt vette észre, hogy a lányok, sőt sokszor a felnőtt, képzett nők is, butábbnak mutatták magukat, ha férfitársaságban voltak."
A könyv rövid, kis formátumú (érdekes megoldásként a lapok is pirosra vannak színezve - talán valamennyire látszik a teás képemen), a háromnegyedét tegnap este egyhuzamban olvastam el.

A történet izgalmas, pergő, tetszett, hogy egy ismeretlen várost is megismertem általa (főleg miután utánanéztem a Barangolás rovat miatt :D), megszerettem a főszereplőt és szeretném a második részt is olvasni. Tegnap ért véget a blogturné vele, meg is 'pályáztam' a nyereménykönyvet :D

5/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Punainen kuin veri
Oldalszám: 240
Sorozat: Hófehér-trilógia 1.
Ár: 2490 Ft
Borító: 5/5
Eredeti borító: 5/5

Fülszöveg:
"A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat."

Megjegyzések

  1. Eddig nem érdekelt a könyv, de most már nagyon :) Asszem a fülszöveg kicsit eltántorított, ez a maffiás-drogbárós vonal sosem tetszett :D
    Amúgy örülök, hogy kezded megszeretni az észak-európai irodalmat. Ajánlom az Engelsfors-trilógiát is, bár abban elég sok a buta liba, de nagyon jó a hangulata:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nyehehehe (gonosz kacajt képzelj ide :D).
      A drogbárós szál inkább érdekes, nem 'keményvonalas', hiszen YA, ezért is tetszett nekem is.
      Igen azok a könyvek egyre jobban érdekelnek, jövőre mindenképp sort kerítek rájuk ;)

      Törlés
  2. De jókat írtál róla, hát teljesen megkívántam én is! :) Pedig a YA-tal már óvatosan bánok mostanság :)
    Akiket olvastam eddig "északiakat" nálam is betaláltak, szeretem őket. Anne B. Ragde Neshov-trilógiáját nem olvastad még? Ha nem, meleg szívvel ajánlom, 3 kötet, de én azt egymás után felfaltam. Nem egy felvidító olvasmány, viszont szerintem teljesen magába tud szippantani annak a családnak a története, akikről szól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is már 'kinőttem' belőlük, de akad egy-két gyöngyszem :)
      Neem, most utánanézek, köszi!! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)