Nagy Szilvia - Szabó Anna Eszter - Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!

Nem szoktam hasonló könyveket olvasni, erre is egyik ismerősöm miatt figyeltem fel (én rendeltem meg neki még télen), gondoltam, most hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a munka miatt ezzel a korosztállyal, érdemes lenne átfutnom.

Az első fejezettől kezdve egyik döbbenetből a másikba estem, persze ezek kiragadott példák, nem minden tini él így, és magamban persze azt is hozzátettem, perszer a gazdag/pesti/elkényeztetett gyerekekre jellemző ez jobban. Tény, hogy ilyen esetekkel én nem találkoztam személyesen (hálisten) - se az osztálytársaim, se barátok révén. Persze mindenhol előfordulnak, kicsit más formában, de mégis. 

A két szerző korábbi munkáit nem olvastam (Egyetemista lány támogatót keres, Hölgy alkalmi kísérőt keres). Jól építették fel a könyvet és nagyon populárisan írták meg, fejezetekre lebontva a különféle 'mumosokat', sok tini beszélgetését, személyes történetét felhasználva. A könyv végén néhány pozitív példával és egy szakértő véleményével zárták, mégse csukjuk be keserű szájízzel és kétségbeesve.
"Sokan szenvednek a magánytól, attól, hogy a szüleik nem foglalkoznak velük, nem ismerik őket, és emiatt olyan dolgokat mûvelnek, amelyekkel tönkreteszik magukat lelkileg. Ivás, szex, drogok, kinek mi a gyógyír a magányra. Meglepően sok a kiskorú depressziós, pedig azt hinné az ember, hogy az csak a felnőttekkel fordulhat elő. „A szüleim sem értik még, ez hogyan fordulhatott elő velem, máig emésztik a dolgot.""
Milyenek a 'mai' tinik? Függők - net, alkohol, drog, adrenalin, stb. - elég lehangoló képet festettek róluk. Persze ez nagyon lesarkított jellemzés. Veszélyes kor ez, amiben a szülők felelőssége nagyon nagy, ám sok szülő az iskolára/hitelkártyára/saját magukra hagyja a gyerekeit, ami nem mindig vezet jóra. 
„Ha a szülő úgy él hogy azzal értéket közvetít, szeretetet nyújt, céljai eléréséhez irányt mutat, és tanít, akkor mindez hitelessé teszi őt a gyermek előtt. Látja, hogy érdemes így gondolkodni, mert ettől jó az élet. A sok szomorú, hepiend nélküli történet éppen azért van, mert nincs hitelesség, nincs cél, nincs út, nincs szeretet, nincs kommunikáció, nincs kapcsolat, nincs összetartás. Nincs alap, nincs mire építkezni, és emiatt elmaradnak, vagy meg sem születnek a célok, sorvad a személyiség, kialakulatlanná és céltalanná válik a lét." 
"Szóval a serdülőkor tünetei nem változtak. A tinik önmagukban ugyanolyanok. A világ, a környezetük változott meg. A minket körülvevő környezet változott meg, és már sokkal nagyobb nyomás alatt tart mindenkit, nem csak a fiatalokat. Kétségtelen, hogy ők a legkiszolgáltatottabbak és legvédtelenebbek. Éppen a jellemvonásaikból adódik, hogy milyen borzasztóan könnyű őket rossz irányba terelni." 
Érdekes olvasmány volt, ám az ára túl sok ahhoz képest, hogy majdnem egy délutános olvasmány és annyira nem részletes, mint amennyire még lehetne. Érdemes viszont elolvasnia minden gyakorló szülőnek, bár akinek igazán kellene az meg nem olvas - csúnya általánosítás, de szerintem helytálló.

3/5

Kiadó: Bookline Könyvek
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 300
Ár: 3490 Ft
Borító: 4/5
Fülszöveg:
"Minden fiatal és minden szülő számára katartikus élmény, amikor valaki tizenévesen, először tűnik el egy hétvégi éjszakában. Nem végleg, csak reggelig. De vajon mi történik vele? Merre jár? Kikkel találkozik? Mibe keveredik? Drog? Játék? Alkohol? Szex? És mi lesz másnap, amikor előkerül? A két fiatal újságírónő Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia a tinédzserek életének rejtett világába ad betekintést Tudom, mit csinál a gyereked, szombat éjjel! című riportkönyvükben. A nagy vihart kavart Egyetemista lány támogatót keres és a Hölgy alkalmi kísérőt keres szerzőpárosa a városi éjszaka, a drogok, a függőségek, a fiatalkori játékszenvedély, a reggelig tartó partik világába enged betekintést, abba a világba, amelyben könnyű elveszni, és nehéz belőle kitalálni. Mitől lesz bulimiás vagy szexfüggő egy fiatal lány? Hogyan válnak értelmes fiatalok drogtámadás áldozatává? Hogyan tekintenek szüleikre, barátaikra? Hogyan használják a Facebookot, és mivel jár lájkfüggőségük? Sok fiatal magára ismerhet ebben a szókimondó, helyenként megrendítő könyvben, a szülők pedig megérthetik, micsoda veszélyek leselkednek minden tizenévesre, ebben a vad, illúziók nélküli, kegyetlen világban.„Sok szülőtől hallottam a kérdést, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor be kell avatkozni, amikor cselekedni kell? A rengeteg tinivel folytatott beszélgetés komoly tanulságra vezetett rá. Nem beavatkozni kellene, hanem eleve figyelni rájuk, ismerni őket, mert akkor azonnal feltűnik a legapróbb változás is. Ha más a tekintete, ha tágabb, szűkebb a pupillája. (De ehhez a szemébe kell nézni.) Ha izzad a tenyere. (De ehhez meg kell érinteni.) Ha megváltozik az illata. (De ehhez közel kell hozzá menni.) Ha meghízik, ha lefogy. Ha nem tud aludni éjszaka. (De ehhez oda kell menni az ágyához és legalább akkor megkérdezni, milyen napja volt.) Ha ilyen a kapcsolat, akkor nem kell beavatkozni. Ha nem ilyen, akkor bizony már muszáj. És ha már muszáj, akkor gyakran már túl késő.”"

Megjegyzések

  1. Hasonlóan láttam én is a könyvet. Mondjuk én nem lepődtem meg egyik sztorin se, csak elszomorodtam, hogy ennyi beteg tini van és senki sem figyel rájuk, senki sem segít rajtuk. Persze vannak jó példák is, (a stréber gyerek, aki színházba vitte osztálytársait pl) szóval nem reménytelen az ifjúság, de azért van baj bőven ezzel a korosztállyal. Én 15 éve nem viselkedtem így, bár a mi korosztályunk is balhézott, de nem hiszem hogy ennyire, illetve nem ilyen mértékben. És tényleg azok a szülők nem fogják ezt a könyvet olvasni, akiknek kéne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)