David Garnett - A rókafeleség/Ember az állatkertben

A rókafeleség:
Pont egy hete olvastam Vercors regényét, amit ez a könyv ihletett. Az első oldalt olvasva rájöttem, hogy azt szinte egy az egyben átvette a francia író, másrészt a hangvételét is lemásolta. Ezért, vagy rövidsége miatt, nem tudom, de kevésbé tetszett, mint Sylva története.

Silvia és Tebrick fiatal házasok, szerelmesek - egy séta alkalmával a lány rókává változik. A pár megkövülten néz egymásra, el se akarják hinni az esetet. Silvia megőrzi emberi vonásait, így férje könnyűszerrel hazaviszi és elbújtatja. Tebrick mindent megtesz, hogy felesége megőrizhesse korábbi szokásait - megmosdatja minden reggel, kis ruhácskát ad rá, felolvas neki, kártyáznak, beszél hozzá. Ám Silvia egyre inkább elveszti emberi tulajdonságait és viselkedésében is rókává változik...
Eléggé lehangoló a történet, és nincs is benne annyi gondolkozni való, mint a már emlegetett Sylvában - a történet jól járt, hogy Vercors 'feljavította' :D

Ember az állatkertben:
Egy másik fura történet szintén egy fiatal párról - John Cromartie és Josephine szerelmesek, ám a lány nem akar hozzámenni a rangján aluli férfihoz. Épp az állatkertben sétálgatnak, és vesznek össze - a lány Cromartie fejéhez vágja, hogy ha annyira utálja az embereket, akkor zárassa be magát az állatkertbe, úgyis egy mutogatnivaló vadember. John betartja az indulatból tett fogadalmát és másnap már intézi is, hogy kapjon egy ketrecet, dolgozó és hálószobával, ahol minden látogató megnézheti. Igazából se füle-se farka a történetnek, de a vége legalább boldogan zárul :)

3/5- nagyon rövid, egynapos olvasmányok, szórakoztatóak, de ennél többet nem nyújtottak. 

Kiadó: Szépirodalmi Kiadó
Kiadás éve: 1975
Eredeti cím: Lady into fox, Man in the zoo
Oldalszám: 153
Ár: antikvár
Borító: 1/5

Fülszöveg:
"Garnett – a híres angol könyvkiadó sportrepülő s első világháborús légi csaták legendás hőse – a húszas évek elején írta két világhírű regényét. A háború utáni évek válságát, kétségbeesését, útkeresését jelzi mindkét mű, amikor az írónak és több társának – pl. közülük a leghíresebbnek, Virginia Woolfnak is – egyetlen reménye a csoda. Az első regényben egy földbirtokos felesége változik hirtelen rókává, a másodikban a szerelem csodája menti meg az önként vállalt állatkerti élettől a fiatalembert, aki bánatában és elkeseredésében már más kiutat nem talált, mint hogy kiállított „állatként” mutogattassa önmagát. Garnett hagyományosnak látszó, higgadt stílusban adja elő abszurd történeteit. Szellemességnek forrása, hogy úgy beszél a képtelenségekről, mintha azok hétköznapian természetesek volnának. A megmagyarázhatatlan, különös rejtélyek mögött az író a húszas éves angol társadalmának szatirikus képét festi meg Swiftre emlékeztető maró gúnnyal."

Megjegyzések