Kosztolányi Dezső - Nero, a véres költő / Aranysárkány

Nero, a véres költő

Kosztolányi történelmi adatokat felhasználva írta meg az egyik leghírhedtebb római császár portréját. Claudius császár halálával kezdődik a történet, aminek a még fiatal Nero a szemtanúja. Ezután mai kifejezéssel élve depresszióba esik, amiből a költészet rángatja ki. Nevelője, Seneca nem meri megmondani neki, hogy versei középszerűek, rosszak, így a fiatal császár egyre jobban beleéli magát a művész szerepébe. Ismerkedik az élettel, közönséges embereket vesz maga mellé, és egyre jobban elhatalmasodik rajta a teljesítési kényszer. Elméje fokozatosan megbomlik féltestvére megöletése után; semmibe veszi az életet, és magát egyre hatalmasabbnak véli. A kezdetben szimpatikus fiatalemberből egy szörnyű férfi válik, aki gondolkozás nélkül megöleti azokat, akik bírálják őt és nem istenítik a művészetét.
"– A költők mind szörnyűek – szólt Epaphroditus. – Belőlük nő a szépség és virág. De a virág gyökere lenn van a nyirkos, gilisztás földben."
Kosztolányi nem tud olyat írni, ami ne tetszene, régóta ő az egyik kedvenc magyar íróm. Ez a regénye is tetszett, főleg mert egy történelmi személyt ismertetett meg és a költészetről szóló vallomás is a regény.
4/5

Aranysárkány

Egy májusi napon indul a történet - a diákok egy aranyra festett sárkányt eregetnek, és három tanár ballag az iskolába. Novák Antal a főszereplő, aki szigorú, de következetes a tanárként; a gyerekek egyszerre szeretik, tisztelik, de nevetségesnek is látják, ahogy a kamaszok szokták a felnőtteket. Novák egyedül neveli lányát, Hildát, aki egy kis hisztérika, van udvarlója is, az egyik végzős diák. A regényben az érettségi időszaka alatt játszódik, néhány diákot emel ki Kosztolányi a végzős osztályból, akiket részletesebben bemutat.
Minden szép és jó a könyv feléig, harmadáig, ám Novákot ekkor olyan sérelem éri, ami alapjaiban változtatja meg az életét, a felfogását saját magáról. Az író kegyetlenül kibillenti az korábbi megszokott állapotából, és aprólékosan leírja a változást... Az első mondat sokat elárul, utólag visszanézve hátborzongató is...
"– Ne legyen tanár. Nem önnek való az. Legyen más. Akármi. Ha kedve és hajlama megmarad, foglalkozzék a tudománnyal, szenvedélyből. Mi, tanárok, csak félig-meddig foglalkozhatunk vele, mert népszerűsítjük, közöljük, átadjuk másoknak. Bizony. A mi igazi föladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mi a jó Istené – és itt mosolygott –, a nevelés, ami meglehetősen nehéz dolog."
Ez a regény jobban tetszett, mint a Nero - közelebb éreztem magamhoz, az érettségi, a tanárok szeretete-utálata ismerős érzés, és sok emléket felidézett.
5/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 540
Ár: 950 Ft
Borító: 3/5

Megjegyzések