Emily Arsenault - Az eltört teáspohár


A nagy szandis akcióban (link lent) figyeltem fel erre a könyvre, több moly beszerzős polcán szerepelt, végül kedves barátnémtól megkaptam egy csere keretében :) A fülszöveg alapján érdekes kriminek ígérkezett, az ellenkező nemű főszereplők miatt romantikus szálat is feltételeztem...


Elbeszélőnk Billy Webb frissen végzett az egyetemen, filozófia szakon; nagy meglepetésére felvették Amerika egyik legnagyobb szótárkészítő kiadójába, a Samuelsonhoz. Billy nem is érti mit keres a sok 'okos' lexikográfus között, és bizonytalan hogyan fogja megállni a helyét, ráadásul egyúttal ki is repült a családi fészekből, Claxtonba költözött.
"– És a kollégáid milyenek? Okosak?
 – Eddig még egyik sem rágta le a saját lábát." - 
Anyukája egyik aranyos kérdése nem sokkal a munkába állása után :)
"Pedig ezen a végtelen hosszúságú estén csakis ezek a könyvek meg a tévé segíthet át, gondoltam, de a tévét azért mégsem akartam bekapcsolni. A tévé már a vég. A tévé az utolsó menedék – az a vízen úszó gyönge faág, amibe belekapaszkodik az ember, mielőtt végleg lemerül."
Ahogy látható az idézetekből Billy vicces srác, ironikusan fogalmaz sokszor és ez lendít a történeten, ami unalmasnak is tűnhetne, mert elég részletes betekintést enged a szótár készítésének folyamatába - citátumok, katalógus, nyelvészeti kérdése is felmerülnek. (Emiatt írtak róla többen (Amadea, Entropic) bölcsészkrimiként - nekem új volt eddig ez a 'műfaj', de most keresgélek még hasonló könyveket.) Az alábbi résznél feltámadtak a személyes élményeim a könyvtári gyakorlatról, amikor használhattuk a régi katalógusszekrényeket - megvolt a varázsa, de nem böngészgetném őket naponta többször :D
"A katalógus. Sokat beszéltünk már róla, de ez ideig nem kaptam engedélyt a betekintésre. A szerkesztőség a Samuelson irodaház teljes első emeletét foglalta el. A munkaállomások e tér kerületén futottak körbe, középen pedig öt sorban álltak az irattárszekrények, kis fafiókokkal, akár egy óriási, régimódi könyvtári katalógustár. A kis cédulák közt voltak olyanok, amelyekről azt rebesgették, több mint száz esztendősek, még a cég hőskorából valók. A szerkesztők folyamatosan járkáltak ki a fülkékből, nyitogatták a fiókokat, kiemelték a cédulákat, böngészték a citátumokat."
Billy szépen lassan beletanul a munkába, ám elég magányos, amíg jobban meg nem ismeri a munkatársait. Közülük a legfiatalabb Mona Minot, akivel egy olvasói levél kapcsán ismerkedik meg. A munka közben egy érdekes citátumra (idézet egy műből, ezeket használják fel a szótárkészítés során, és ezeket tárolják a katalógusszekrényekben) bukkannak, amiben a leírt jelenet mintha a kiadóban játszódna... 

Monát nem hagyja nyugodni az eset és rájön, hogy a feltüntetett könyvcím (Az eltört teáspohár) nem létezik. Ráveszi Billyt, hogy kezdjenek el nyomozni, és egyre több citátumot találnak amikből egy furcsa történet kerekedik ki...

A nyomozás végighúzódik a könyvön, közben egyre jobban megismerjük a két fiatalt, és a kiadó néhány munkatársát. A nyaralás alatt két részletben olvastam el a könyvet, beszippantott a világa - főleg hogy a
kinti 40° helyett az amerikai őszbe-télbe csöppentem. Jó volt ahogy a kirakós darabjai a helyére kerültek, bár egy-két dolgot feleslegesnek tartottam, vagy nem értettem (pl.: miért nem próbálták felvenni a kapcsolatot a 'lánnyal' miután tudták a nevét?), másrészt nem tartogat olyan nagy csattanót a befejezés. Plusz pont jár a helyszínért, vagyis a szótárkészítésbe való bepillantásért :)

A borítóról (Kiskovács Eszter munkája) külön kell írnom, mert annyira tetszik - ötletes, jók a színei és öröm volt kézbe venni minden alkalommal a könyvet. :)
Remélem még olvashatok az írónőtől, a honlapja szerint még két regénye jelent meg (Miss me when I'm gone, In search of the rose notes)...

5/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: The broken teaglass
Oldalszám:  371
Ár: 3200 Ft
Borító: 5/5
Eredeti borítók: 4/5

Hasznos linkek:


Fülszöveg:
"A nagy múltra visszatekintő Samuelson Kiadóvállalat első emeleti termének végtelen fülkelabirintusában elmélyülten dolgoznak a szótárszerkesztők. Közéjük veszik föl friss diplomájával a filozofikus hajlamú, atlétatermetű Billy Webbet, és nagy örömére rögtön munkakapcsolatba kerül a csinos Mona Minot-val, akivel különös cédulákra bukkannak a katalógusban: a rajtuk szereplő idézetekben mintha a tulajdon munkahelyüket írná le egy őrültnek tűnő nő. Ez felkelti az érdeklődésüket, és némi utánajárással kiderítik, hogy sem a forrásként megjelölt könyv, sem a szerzője, sem a kiadója nem létezik, nem létezett sohasem. Most már céltudatosan kutatnak hasonló idézetek után a több milliónyi katalóguscédula között, nem is hiába. További furcsa cédulák kerülnek elő, amelyekből egyre bizarrabb történet kerekedik ki: az őrült nő (vagy nem is őrült?) egy titkolt szerelemi kapcsolatra célozgat és egy rejtélyes gyilkosságról beszél (vagy csak fantáziál?), amelyhez rajta kívül több férfinak is köze volt így vagy úgy. És Billy meg Mona mindinkább úgy gondolja, hogy némelyik férfi leírása ráillik egyik-másik munkatársukra..."

Megjegyzések