Paolo Bacigalupi - Hajóbontók

Újabb kedvenc írót avattam a furcsa nevű Paolo Bacigalupi személyében. Tavaly nyáron debütált hazánkban A felhúzhatós lány c. dísztópiájával, ami már akkor belopta magát a szívembe. Nagy érdeklődéssel vártam az újabb könyvét, a Hajóbontókat, ami kicsit más korosztálynak szól, mivel ifjúsági regény, de ugyanúgy egy keményebb jövőben játszódik, mint az előző.

A történet a Mexikói öböl partvidékén, egy kisebb faluban játszódik, ahol az emberek régi hajókat szednek darabokra éhbérért. Kiugrási lehetőség nem nagyon van, hacsak nem olyan mázlista valaki, hogy olajat találjon, ami ritka kincs már, és el tudja adni. De a nyomortelepről így sem kerülhet ki, csak egy kicsit magasabb polcra kerül.
Főszereplőnk, Vézna tizenéves fiú, aki a könnyűbrigádban dolgozik, a feladata, hogy a hajók szűk szervizalagútjaiból kiszedje az értékes rezet, alumíniumot. Nem könnyű ez a munka sem, de ha megnő a nehézbrigád vár rá, akik a hajó nagyobb alkatrészeit szedik szét.
Az élet kegyetlen ezen a vidéken, nagy a szegénység, és ha egyik brigád sem veszi fel az embert, akkor nem sok esélye van a túlélése, vagy gengszternek áll (mint Vézna apja) vagy elmegy a bordélyba...
Hajóbontók, Banghlades, 2000,
Edward Burtynsky képe
Egy nap fordul a szerencséje, amikor barátjával Pimával egy partra vetett klippert találnak. Átkutatják a hajót, rengeteg értékes holmit találnak, amivel kiválthatnák magukat a kemény munka alól, ám az egyik kabinban egy félholt lányra bukkannak. Vézna lelkiismerete nem engedi, hogy megöljék, és itt áll a feje tetejére a régi élete. A gazdag lány után többen kutatnak, Vézna vagy hasznot húz belőle és elárulja, vagy segít neki megszökni...

Ahogy A felhúzhatós lányban itt is a jövőben járunk, ami nem éppen paradicsomi - a tengerszint emelkedése elmosott városokat (New Orleanst pl.), gyakoriak a városrombolónak nevezett hurrikánok, új teremtmények szolgálják az embert, akiket félembereknek neveznek (kutyák, tigrisek és emberek keverékei). Nagy az ellentét a társadalom rétegei között - legalábbis a regény világában csak nagyon szegények és nagyon gazdagok jelentek meg, őket képviseli a két főszereplő Vézna és Mázlista lány is.
"Csak azért beszélsz erkölcsről, mert nincs úgy szükséged pénzre, mint a normális embereknek."
Fanart (forrás)
Amellett, hogy ifjúsági regény komoly témákat dolgoz fel: egyrészt az előrevetített jövőkép miatt, másrészt az emberi kapcsolatok milyenségét, a család szerepét, az apához való viszonyt is megjeleníti.
Vézna szerethető főhős, kitartó, de esendő is. Nagyon emlékeztetett Mark Twain Huckleberry Finnjére, akinek hasonló iszákos és erőszakos apja volt...
Attól függetlenül, hogy ez egy ifjúsági regény, és egy fiú és egy lány a főszereplő, nem rajtuk van a hangsúly, nem egy tipikus YA regény, ahol már a könyv elején tudod, hogy összejönnek. Itt sokkal nagyobb szerepet kap (szerencsére) a környezet, ez az új világ, és a szereplők története remekül kiegészíti ezt.
"A vérkötelék nem jelent semmit. Az emberek számítottak csak. Ha vigyáznak rád, és te is vigyázol rájuk, akkor talán érdemes családnak nevezni. Minden más csak ködösítés volt és hazugság."
A könyv nyelvezete egyszerű, letisztult és filmszerű, nincsenek benne szájbarágós leírások - itt is csak utalásokból, odavetett mondatokból derül ki, hogy milyen is a jövő Földje. Az események gyorsan peregnek, egy nap alatt ki is olvastam, annyira tetszett.

Egyszóval? Imádtam - kegyetlen a világa, de még elfogadtató módon, érdekel ez az új Föld, az elárasztott városokkal és még többet szeretnék olvasni róla. mire van is esélyem, mert idén jelent meg a könyv folytatásának tekinthető The drowned cities ("Vízbefulladt városok"), molyon talált infó szerint: "A második rész nem az első történetet viszi tovább, hanem az egyik mellékszereplő (Pöröly) és két másik gyerek története, ugyanabban a világban.".


5/5

Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Ship Breaker
Sorozat: Hajóbontók 1.
Oldalszám: 294
Ár: 2990 Ft
Borító: 4/5

Érdekességek:
  • Idézetes-képes poszt
  • Kedvezményes vásárlás a kiadónál a jobb oldali dobozban
  • A könyv ötlete akkor fogalmazódott meg az íróban, amikor látta Edward Burtynsky képeit, aki megörökítette, ahogy Banghladesben hajókat szednek szét.
  • A könyvben szereplő klipperek 'elődje':

Fülszöveg:
"Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra."

Megjegyzések