Márai Sándor - Válás Budán

Ismét egy hangoskönyv, nem tudom megunni őket :) Igaz könyv formában is megvan itthon (A szerelem három arca kötetben), de elsőre talán jobb volt hallgatva belemerülni a szövegbe.

Aki még nem olvasott Márait, annak elsőre talán nehéz megérteni, megszeretni az író stílusát. Nála nem a cselekmény a fontos, hanem a gondolatok, érzések megragadása, ezért gyakoriak a monológok. Bele kell merülni a regényeibe, nem jó kapkodva, részletekben olvasni - egyhuzamban nagyobb hatást kelt.

Ez a regény nagyon hasonlít A gyertyák csonkig égnek-re, a szerkezete ugyanaz - adott két férfi, akinek megismerjük a múltját, az életét, és van egy nő, aki közvetlenül nem jelenik meg, csak a férfiak elbeszélésében. Mégis ez a nő lesz a kiindulópont, a beszélgetés fő tárgya.

A regény elején megismerjük Kőmíves Kristófot, a bírót. A Kőmíves család már három generáció óta ebben a szakmában dolgozik, így nem is volt kérdés, hogy Kristóf is bíró lesz. Viszonylag sikeres férfi, aki szépen halad a munkájában, van egy szerető felesége is, és két gyereke. Válóperes ügyekkel foglalkozik, és egy nap régi ismerőse, Greiner Imre és felesége Anna ügye kerül az asztalára. Felidézi az emlékeit róluk, bár nem nagyon ismeri egyiküket sem. Kristófnak határozott elképzelései vannak a munkájáról, a házasság szentségéről és kissé megveti azokat, akik el akarnak válni, nem tudnak együtt élni.

"Nincs kétféle bíró. Az éjszakának egy bírája van csak, a lelkiismeret. Én nem tartok éjszakai ügyeletet. Erre a célra vannak hivatalok a városban. Az ítélet, mondod. Ítéletre van szükséged. Az ítélet nagy és szent dolog, barátom. Én nem tudok hangulatok és vallomások szerint ítélni. Az ítélet fönséges valami. Mi emberek, bíró és vádlott, csak eszközök vagyunk. Valaki más ítél."

Az este (egy nap és egy éjszaka játszódik a történet) beállít hozzájuk Greiner Imre, furcsán viselkedik és Kristóf segítségére van szüksége. Az éjszaka az ő monológjával telik el, elmeséli életét, házasságát, és annak kudarcát... A végére tartogat egy kis meglepetést is, és ahogy felkel a nap vége lesz ennek a különös regénynek.

A könyv tele van (ahogy minden Márai mű) idézhető idézetekkel. A műveiben mindig találunk aforizma szerű bölcsességeket, amiket sokan szeretnek idézni. Márai ebben a regényben is az életről, a szerelemről, nehezen megfogható dolgokról mesél.

"Még mindig nem tudom ugyan, mi az szeretni… de lehet-e tudni ezt? És minek tudni? Semmi köze az értelemhez. Valószínűleg több a szeretet, mint a megismerés. Megismerni, az nagyon kevés. Van valamilyen határ… Szeretni, az talán valamilyen együteműség. Olyan csodálatos véletlen, mintha a világmindenségben akadna két bolygó, azonos pályával, egyforma légkörrel, ugyanabból az anyagból. Olyan véletlen, amelyre nem lehet számítani."

Annyira nem fogott meg elsőre ez a regény, egyik oka hogy olvasva talán jobban bele mélyedhettem volna, a másik, hogy szerkezete is ismerős volt már (A gyertyák cs. é-ből). Többször el kell olvasni, Márai időtlen - minden korosztálynak mást emel ki tanulságként a műveiből.

4/5

Megjegyzések